Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235
alapítási évvel feljegyzett Dombóvári Vajgyár (180 000 pengő alaptőkével), az 1909-ben létrejött Simontornyai Artézi Kristályvíz Rt. (580 000 P alaptőkével), az 1918-ban létesített Dunaföldvári Hengermalom és Ipari Rt. (előbbi cég neve 1927-ig: Pyramis-Gőzmalom és Ipari Rt. volt, alaptőke 125 000 P), az 1920-ban létesített Első Mözsi Gőzmalom Rt. (50 000 P alaptőkével), a Bonyhádi Hengermalom és Villamosüzem Rt. (1928. évi alapítással és 650 000 P alaptőkével), és végül az 1923-ban alapított Dőry Konzervgyár Rt., amelynek gyártelepe Dombóváron volt, és alaptőkéje 580 000 P-t tett ki. A vegyiiparban nem volt részvénytársaság, de a nyomdaiparban három jelentős céget is találunk: az 1918. évi alapítású Dombóvári Nyomda és Papírkereskedelmi részvénytársaságot (21 000 P alaptőkével), az 1908-ban létesített Molnár-féle Nyomdai Műintézet és Szabadalmazott íróaljzatgyár Rt.-ot 162 000 P alaptőkével és a Tolnamegyei Újság Hírlapkiadó Rt.-ot 1919. évi alapítással, 8800 P alaptőkével. Ha az előbbiekben felsorolt ipari részvénytársaságok alaptőkéinek összegét nézzük, akkor az meghaladja az 5 millió P-t. Ez alapjában véve Tolna megye nagyságához képest elég alacsony összeg. Természetesen találunk még több részvénytársaságot a megyében, de ezek nagyrésze kereskedelmi jellegű, vagy pedig mezőgazdasági áruk értékesítésére szolgáló szövetkezet. (Alaptőkéjük összege meghaladta a 8 millió pengőt.) 18 A részvénytársaságok iparági megoszlását tekintve nyilvánvaló, hogy a nagy befektetéseket igénylő, de az ugyanakkor nagy hasznot is ígérő villamosiparban találunk több részvénytársaságot, de változatlanul nagy az érdeklődése a részvénytőkének a mezőgazdasági termékek ipari feldolgozása iránt. Az élelmiszeriparban létesült ipari részvénytársaságok alaptőkéjének összege meghaladta a 1,5 milliót. Hasonlóképp jelentős a fonó-, a szövő- és a bőripar részvénytársaságainak tőkeereje. A részvénytársaságok vezetőségében általában a helyi gazdasági élet vezetői ültek: földbirtokosok, gyártulajdonosok, bankemberek. Esetenként a nagyobb régió területéről (pl. Pécsről) is találunk egy-egy pénzembert a részvénytársaságok vezetői között. Annak ellenére, hogy viszonylag kevés e területen a részvénytársaság és kevés a gyárnak tekinthető ipari üzem, mégis az újságolvasó közönség érdeklődését is tükröző, de főként az azt alakító helyi sajtó hasábjain megfigyelhetjük azt az aggódó körültekintést, amellyel a gyárakat figyelték. Említettük már a cipőgyár és a bőrgyár védelmét szolgáló, a hivatalos iratok közt és a sajtóban egyaránt megtalálható tiltakozási hullámot, amelyet a Bata cég megtelepedési szándéka váltott ki. Ezt az akciót megelőzően egy másik iparággal kapcsolatosan is találunk megnyilatkozásokat a helyi lap hasábjain, de ezekben már ennek az iparágnak súlyos és általános válsága is tükröződik. A Tolnamegyei Űjság 1930 januárjában hosszú cikket közölt „Óvakodjunk a lentermeléstől" címmel. Schlagetter Mátyás, a Siómenti Kendergyár egykori igazgatója, a lentermesztés egyik legaktívabb szorgalmazója figyelmezteti a gazdákat, hogy mielőtt a lentermelésre térnének (minthogy a gabonatermesztésről ma már egyre inkább az ipari növények termesztése felé fordul a figyelem), biztosítsák magukat szerződésekkel, másképp túltermelés lesz. Néhány esztendeje két és félezer holdon termeltek csak lent, most — a becslések szerint — ez a terület kb. tízszeresére nő és ezt az ország összes lengyárai sem lesznek képesek feldolgozni. Exportra 240