Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

lódtak, hanem — a felsőiregi báró Kornfeld uradalom malmának kivételével — le is állították az őrlést 1930 szeptemberében, kijelentvén, hogy a mostani vámkulcs szerint az nem rentábilis, nem kifizetődő. A fogyasztók és a termelő gazdák helyzete egyaránt kétségbeejtővé vált.

10 Ugyanakkor megyei molnárküldöttség kereste fel az alispánt és kérte, hogy pártolja a kereskedelmi miniszterhez benyújtott kérelmüket, amelyben a vámőrlés százalékának felemelését kérték, ellenkező esetben a megye összes malma kénytelen lesz beszüntetni a munkát, amint ezt az ország 4000 vámőrlő malma közül 2000 máris megtette.

11 Mindez azonban csak a válság megnyilvánulásának egyik arca volt. A gazdasági válság egyforma súllyal nehezedett a megye lakóira, s ezen belül kisiparosokra és gyárakra is. Nyilvánvaló azonban, hogy legkegyetlenebbül a legkiszolgáltatottabb, gazdaságilag legrosszabbul álló gyári munkásságot sújtotta. A megye területén élő gyáripari munkásság konkrét számát — a fentmaradt statisztikák ellenére — nagyon nehéz megállapítani. A gyárak és ipartelepek vizsgálatát végző megyei tiszti főorvos 1931 januárjában 90 jegyzőkönyvet terjesztett fel az alispánhoz, s bejelentette, hogy a gyárakban összesen 3652—3808 munkás dolgozott. Voltak azonban olyan „gyárak", amint erről a dombóvári járás tiszti orvosa írt 1932 januárjában, ahol (két téglagyárban) 1—1 család dolgozott mindössze. Nem szerepelt a jelentésben olyan fontos üzem, mint a dombóvári fatelítő telep, amelynek egészségügyi ellenőrzését a MÁV végezte. Ugyancsak 1931 júliusában a felterjesztett jegyzőkönyvek száma 98, s a vizsgálat a megye területén 3427—3657 gyári munkásról tett említést. Ekkor is volt azonban olyan „gyár", ahol mindössze egy ember dolgozott (Jeszenszky báró vaj gyára). Az előbbi, a januári jelentés egy gőzmalom (kocsolai Kremzir-féle malom), az utóbbi, a júliusban kelt pedig a tolnai selyemgyár és a bátai hengermalom munkaszünetéről írt, sőt ez utóbbinak elárvereztetéséről szóló híreket is említette. Két év múlva, 1933 augusztusában felterjesztett 75 jegyzőkönyv alapján a megye gyáraiban dolgozó munkások számát 2932—3092-nek jelentette a tiszti főorvos, s ez a szám az előbbihez képest igen jelentős csökkenés.

12 Ezek a számok önmagukban is illusztrálják az előbbiekben globálisan bemutatott szomorú képet. S ezt egészíti ki a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara több ügyfélforgalmi jelentése, amelyekben 1930-tól ugrásszerűen megnőtt a délkelet-dunántúli három megyéből bejelentett cégtörlések, ül. a megyei törvényszékek által megindított cégmegszüntetési eljárások, törlések, csődök, ül. csődön kívüli kényszeregyezségek száma. (Csupán 1930 júniusában mindez kilenc Tolna megyei kereskedelmi céget érintett, ugyanez év októberében pedig hetet és ez így folytatódott három éven át.)

13 A mezőgazdasági és az ipari válság továbbhuüámzását jelezte a megyében túl korán jelentkező pénzügyi válság is. Ügy tűnik minél távolabb vagyunk a nagy anyagi lehetőségektől, a fejlett ipari centrumoktól, annál gyorsabban hat a válság a gazdasági élet különböző területén. 1930 tavaszán csődbe jutott az Éry Bank. Vezérigazgatója: Éry László, aki a dombóvári képviselő és a megye hajdani alispánjának, Éry Mártonnak fia volt. Bankja Tolna megye ipari életében jelentős szerepet játszott. 500 000 pengőre tették azt az összeget, amely e csőd folyamán elveszett. Ez igen súlyos csapás volt, elsősorban a szekszárdi tőkeszegény piacnak.

14 238