Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

kerülete volt: a mucsii, a gyönki, a kétyi, a hőgyészi, a kölesdi, a diósberényi, a sárszentlőrinci, a simontornyai, a némedii, a miszlai és a kistormási. A völgységi járásban 6 körzet: a bonyhádi, a cikói, a györei, a majosi, a závodi és teveli választott. Végül a dombóvári járásban 12 helységben: Szakcson, Iregen, Tótkesziben, Ozorán, Nagyszokolyban, Tamásiban, Pincehelyen, Tengődön, Gyulajováncán. Szántón, Nakon és Dombóváron folyt le a választás.

190 Az egyes kerületek választói névjegyzékét az illetékes választási elnök a kiküldött összeíró bizottsággal állította össze.A közgyűlés a választási elnököket a választás tisztaságának a megőrzése végett az 1870: XLII. törvény vonatkozó pontjainak szigorú betartására és betartatására utasította.

191 A választások lezajlása után az állandó bizottmány még két ízben ült össze. Először az 1871. évi november 21-én tartott utolsó rendes, évnegyedes közgyűlése alkalmával, amikor a főispán búcsúbeszédében megköszönte az utóbbi hét évben a vármegye közönségének a személye iránt tanúsított bizalmát és támogatását. Egyben elismerését fejezte ki az állandó bizottmánynak mindenkori higgadt, lojális magatartásáért és döntéseiért.

192 Az alispán pedig a régi megye alkonyán és újnak a kezdetén időszaki jelentésében búcsúzott el tiszttársai nevében is a bizottmánytól, amely szerinte az 1861-ben ráruházott hatalommal mindenkor hűen sáfárkodott és sohasem tévesztette szem elől döntéseiben a magasabb közérdekű szempontokat. Hangsúlyozta a jelentés, hogy a bizottmány megalakulásától kezdve állandóan az ország alkotmányának a visszaállítására törekedett és a kibékülés őszinteségének a tudatában nem szűnt meg a törvények őrzőjének és a megyei önkormányzat védelmezőjének lenni. A közgyűlés a főispán beszédét és az alispán jelentésében foglaltakat utolsó cselekvéseként jegyzőkönyvében megörökíteni és az újjáalakuló törvényhatósági bizottságnak követendő példaként örökségül hagyni határozta.

193 A folyó ügyek elintézése végett a főispán december 21-én mégegyszer összehívta a bizottmány rendkívüli közgyűlését, amely alkalommal a tisztikar is bejelentette az állásáról való lemondását. Tekintve azonban, hogy az új törvényhatósági bizottság tisztújító közgyűlését csak december 28-ára tűzte ki, a főispán felkérte a megye tisztviselőit, hogy a megválasztandó új tisztikar működésének a megkezdéséig maradjanak meg hivatalukban. Végül a közgyűlést bezáró beszédében magasztos képet festett arról, hogy a most tartott közgyűlés határkő a 800 éves múlt és a végtelen jövő között.

194 A megye harmadiknak tekinthető állandó bizottmánya ezzel befejezte a működését, hogy átadja helyét az 1870. évi XLII. t. c. alapján megválasztott, illetve megalakult törvényhatósági bizottságnak. E törvénynek a szabályai alapul szolgáltak még a törvényhatóságok szervezetét újból rendező 1886. évi XXI. és az 1929. évi XXX. törvények előírásainak is. Tekintve azonban, hogy a törvény a törvényhatósági bizottságokat fele részben a legtöbb adót fizetőkből állította össze, a régi birtokos nemesi köröknek a megye életére eddig gyakorolt befolyását nem szüntette meg és nem tette lehetővé a népképviselet szélesebb körű kiteljesedését. A régi feudális földbirtokos nemesi elem ugyanis a melléje felzárkózott vagyonosabb polgársággal a bizottságban továbbra is többségben maradt. így a saját köréből választott megyei tisztviselőkkel ezután is vezetője és irányítója lett a megye önkormányzatának. 214