Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

AZ 1870. XLII. T. C. VÉGREHAJTÁSA A köztörvényhatóságokról és a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatot a belügyminiszter 1870. április 27-én egyszerre nyújtotta be a képviselőházhoz. A tárgyalás során azonban a kormány álláspontjának megfelelően a köztörvényhatóságokról alkotott 1870. XLII. t. c, mely 1870. augusztus 1-én már szentesítést is nyert megelőzte az 1871. XVIII. községi törvényt, amelyet az uralkodó csak az 1871. évi június 7-én szentesített. Az 1870. XLII. t. c. meghagyta a vármegyék és városok autonómiáját, ami a törvény 2. §-a szerint a törvényhatóságok belügyeiben történő önálló intézkedést, a tisztviselők választását és az önkormányzati költségek fedezetére külön adó kivetését jelentette.. A 18. § a megalakítandó törvényhatósági bizottságnak fele részben a legtöbb állami egyenesadót fizető, fele részben pedig a megye közönsége által választott olyan nagykorú állampolgárokból történő összeállítását írta elő, akik egyben országgyűlési választói jogosultsággal is bírtak. Bizottsági tag azonban nem lehetett az, aki írni és olvasni nem tudott, két év óta nem lakott egy helyben, adót nem fizetett és végül nem lehettek tagok, akik törvényhatósági közjavadalom bérlői voltak, vagy akik a törvényhatósággal bármilyen számadási viszonyban állottak.

174 Tolna vármegye 1871. évi június 15-i rendkívüli közgyűlését megnyitó beszédében a főispán bejelentette, hogy „ez a közgyűlés képezi nyitányát az 1870. évben alkotott és szentesített megyerendezési 42. t. c. életbeléptetésének."

175 A belügyminiszter május 5-én kelt rendelete alapján tehát a közgyűlésnek első aktusként küldöttséget kell választania a törvény 91. §-ában körvonalazott szervezési szabályrendelet tervezetének a helyi viszonyok szerinti kidolgozására. Ebből kifolyólag egy előzetes értekezleten elfogadott javaslat alapján a közgyűlés a főispán elnöklete alatt működő 97 tagú küldöttséget választott, amelynek tagjai között megyei tisztviselők is szerepeltek.

176 A szabályrendelet-tervezetet a küldöttségnek a július 4-i közgyűlésre kellett volna elkészítenie. A bizottmányi tagok megállapítása szerint azonban az ily nagylétszámú küldöttség a rendelkezésére álló idő rövidsége miatt a tervezetet elkészíteni már sehogy sem tudná, ezért a július 4-ére kitűzött közgyűlést bizonytalan időre elhalasztották. Felkérték egyben a főispánt, hogy a munka előrehaladásának ismeretében a kérdés tárgyalására újabb közgyűlést hívjon egybe.

177 Az alispánt pedig utasították, hogy az elkészített szabályrendelet tervezetét egy-egy nyomtatott példányban a bizottmány minden egyes tagjának időben küldje meg, hogy azok a kellő ismeret birtokában tehessék meg észrevételeiket a közgyűlésen. A küldöttségnek a megye szolgabírói járásokra való felosztási tervezetét is el kellett készítenie.

178 A kész szabályrendelet-tervezetet a küldöttség az aug. hó 22-ére összehívott rendkívüli nagygyűlésen terjesztette elő, ahol azt egész terjedelmében felolvasták, jóllehet annak nyomtatott példányát a bizottmányi tagok időben kézhez kapták. Az országban, különösen az ellenzéki pártok a kormányok túlzott behatásától féltették a vármegyék önállóságát. Sok helyütt a kormányrendeletek végrehajtásával szemben még vétójogot is követeltek a megyék részére. Tolna megyében ennek az aggodalmának adott hangot Kovács János bölcskei lakos az 1871. augusztus 22-i közgyűléshez intézett írásbeli beadványában, amelyben megállapította, hogy „bár a kormányzat az 1870. XLII. t. c. szeli* 211