Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

A megyének így 57 rendes, fizetéses és 35 tiszteletbeli, összesen 92 szavazati joggal bíró tisztviselője volt. Ez a szám később még egy szolgabírói és egy esküdti állás rendszeresítésével szaporodott, de még így is csak a nagyszámú tiszteletbeli tisztviselővel haladta túl az 1848/49-ben működött tisztviselői kar létszámát. A tiszteletbeliek fizetést nem élveztek, így a főispáni utasítás létszámot megszabó rendelkezésének tulajdonképpen eleget is tett a megye.

81 Az újonnan választott tisztikar hivatalba lépésekor a volt cs. kir. hivatalnokoknak a megyei bizottmány kiküldöttei jelenlétében kellett átadni ok a hivatalos iratokat az illetékes választott megyei tisztviselőknek. Azok a cs. kir. hivatalnokok, akik az új megyei tisztikarban nem nyertek alkalmazást, rendelkezési állományba kerültek.

82 A bizottmány a segédhivatali alkalmazottaknak csak a létszámát állapította meg. Beosztásukat, felfogadásukat a pandúrokkal és a megyei hajdúkkal együtt az első alispánra bízta, a közvetlen felügyeleti jogot felettük viszont a másodalispán gyakorolta.

83 Később a február 8-i közgyűlés, tekintve hogy az 1 hadnagy, 2 őrmester és 4 káplár vezetése alatt álló 50 lovaspandúr létszámát a közrend fenntartása szempontjából teljesen elegendőnek találta, feliratban kérte a Helytartó Tanácsot, hogy a volt cs. kir. csendőrséget a megye területéről mielőbb távolíttassa el.

84 NYILATKOZAT A KORMÁNYZATTAL SZEMBENI MAGATARTÁSRÓL A megejtett tisztújítás után a fontosabb ügyek elintézése végett még tovább ülésezett a bizottmány. Így folytatólagosan a január 9-i közgyűlésében leszögezte a fennálló kormányzattal szembeni magatartásának az alapelveit. Perczel István, bizottmányi tag indítványára egyhangúlag hozott határozatában kinyilvánította, hogy „Tolna megyének az 1848: XVI—

XVII. t. c. álapján megalakult bizottmánya úgy a haza, mint önmaga iránti első kötelességének tartja kijelenteni azon álláspontját, melyet 11 évi reá nehezült kormányzati rendezet gyászos maradványaival szemközt mind saját hatóságának a körében, mind az ország politikai és törvénykezési igazgatásával újonnan megbízott kormánytestületek irányában elfoglalni és működésében követni szilárdul el van határozva. Meggyőződésünk — így szól tovább a határozat —, hogy az utóbbi szomorú időkben úgy egyeseken, mint az egész nemzeten elkövetett sérelmek végső kútfeje nyolcszázados alkotmányunk alapelveinek a megszegésében rejlik; hogy ezen alkotmányos elveknek mellőzése folytán eredett zavarokkal, melyek régi államszervezetünknek egyoldalú, hiányos és legújabb törvényeinkkel intézményeinkkel ellenkező visszaállítása csak növelt, nem bontakozhatunk ki másképp, mintha azon törvényességnek pajzsa alá visszatérünk, mely nemzetünknek fennmaradását annyi balszerencsének közepette századokon át biztosítani képes vala. E sarokpontból kiindulva ünnepélyesen kijelentjük: hogy mi akár a koz, akár magánjogi kérdésekben csakis alkotmányos úton keletkezett, a nemzetnek beleegyezésén és királyi szentesítésen egyaránt alapuló hazai törvényeinket tekintjük jogérvényeseknek és azoknak csonkítatlan visszaállításához ragaszkodva mindazt, ami 1848 óta hozzájárulásunk nélkül utolsó koronás királyunk, V. Ferdinánd által esküvel erősített alkotmányos törvényeink ellenére történt, törvényes erő nélkülinek tekintjük. 194