Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

napi szükségletei után 20 Ft-ot felajánlott.

176 1845-ben követte még Bezerédj példáját Rosty Albert.

177 A kormányzat a reform híveinek fokozott szervezkedése láttán elhatározta, hogy most már nyíltan szembefordul az ellenzék mozgalmával. Ezt elsősorban a nemesség politikai fórumain, az országgyűlésen és a megyék gyűlésein akarta megvalósítani. Ezt a célt szolgálták a megyék megzabolázására küldött főispáni adminisztrátorok. A reformpártiak Tolnában is aggodalommal figyelték az adminisztrátori rendszer bevezetését. Az 1845. április 7-i közgyűlésen Perczel Miklós figyelmeztette a megye közönségét „azon több megyében már tettleg behozott kormányi új rendszerre, minél fogva a részint hivatalaikról leköszönt, részint elmozdított törvényes főispánok helyett törvénytelen című adminisztrátorokat neveztettnek ki". Javaslatot tett óvó rendszabályok bevezetésére. A közgyűlés azonban leszavazta.

178 Másnap Bezerédj István újra felvetette a javaslatot, s kérte, mivel az előző napon az egész tervezetre csak igennel és nemmel lehetett szavazni, egyes pontjait tárgyalják újra. A közgyűlés az ő indítványát is elutasította.

179 Ezek után nem meglepő, hogy július 28-án már új főispán beiktatására készülődött a megye Ürményi József „ő császári apostoli kir. felsége aranykulcsos hívé"-nek személyében.

100 Egy hónap múlva, augusztus 21-én tisztújításra is sor került. Első alispán Augusz Antal, másodalispán Dőry Fridrik, tiszteletbeli főjegyző Bartal György lett.

181 Augusz Antal, ki 1839-ben még a kubinszki kortesek pénztárosa volt, ekkor már a kormánypártiak táborában található, sőt 1847-ben már fő szervezője, s agitátora a tolnai kormánypárti követek választási előkészületeinek.

182 Ettől kezdve a reformpártiak fokozatosan háttérbe szorultak, s a megye egyre inkább a kormány szolgálatába szegődött. 1847-ben, a három év lejártával újabb országgyűlésre került sor. A megyei közgyűlés július 5-én nevezett ki egy bizottságot a követi utasítások kidolgozására. A választmány elnöke Augusz Antal és Dőry Frigyes volt. Tagjai, kiket a főispán ajánlására választottak a következők: Dőry Gábor, Áchelburg Ferenc, Jeszenszky Miklós, Magyary Sámuel, Forster Benedek, Daróczy Zsigmond, Ujváry József, Perczel Gábor, Perczel Sándor, Perczel József, Gindly Antal, Bezerédj István, Visolyi János, Sztankovánszky Imre, Erőss József, Tassy Gábor, Csapó Vilmos, Gaál Eduárd, Salamon Elek, Szeniczey Ferenc, Simon Rudolf, Eperjessy István, Fördős István, ifj. Dőry Vince, Borbély József, Pap Antal, Schneller Antal, Gyimóthy Simon, Mitlenberger Miklós, Heribán János, Fridrik György, Horváth Lipót, Tóth Ferenc, Trucka Pál, Hegyessy János, ifj. Bartal György, Forster Károly, Dőry Sándor, Angyal István, Berecz Mihály, Moravchik András, Visolyi Eduárd, Perczel Gyula, Perczel Béla, Angyal János, Paczaly György, ifj. Pózner József.

183 A királyi meghívót szeptember 28-án olvasták fel.

184 Követválasztásra október 12-én került sor, kb. 1000 nemes részvételével. A főispán üdvözlő szavai után „a közgyűlés helyére Forster Károly tiszti főügyész és Gaál Edvárd táblabíró urak éljen kiáltások közt behozattak, és a jelen volt nagy számú közönség áltál öröm nyilvánításokkal üdvözöltettek: — miután a név kiáltások szónni nem akarván, elnöklő főispán úr kívánságára 165