Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125
Az országgyűlés évenkénti tartásának tárgyalásakor a követek, mivel utasításuk szerint nem pártolhatták, a többséget látva felfüggesztették szavazatukat. Ezért a megye részéről dorgálást kaptak, s felszólították őket, hogy máskor ha határozott utasításuk van, legyenek bár többségben vagy kisebbségben, mindenkor az utasítás szellemében nyilatkozzanak. 171 A március 5-i közgyűlés a következő pótutasítást küldte a zsidókkal kapcsolatban: Amíg az országban levő összes zsidót teljesen fel nem szabadítják, ne nyugodjanak! Részintézkedéseket ne fogadjanak el! 172 Április közepén a király már az országgyűlési tárgyalások befejezését sürgette. 173 A megyében a tárgyalásokról szinte csupa kedvező hírt kaptak. Sajnos a későbbiekben ezeknek nagy részük meghiúsult. Az országgyűlés berekesztését augusztus közepén rendelte el a király. A megyei követek az országgyűlés meghosszabbítása ellen szavaztak. Indítványt kívántak tenni, melyben kérték, hogy a következő országgyűlést a szokott 3 évnél hamarább hívják össze. 174 Szeptemberben és októberben még tovább folytak a tárgyalások a birtokképesség, hivatalviselés, úrbéri törvény, vám, stb. tárgyakban. A novemberben befejeződött országgyűlés megint nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A főbb reformjavaslatok az ősiség eltörlésétől a közteherviselésig mind megbuktak. Bezerédj István és Perczel Móric követi vég jelentésében az országgyűlés méltatásánál az eredményeket két részre osztotta: Az egyik, a hivatalos, gyakorlati életbe átment törvények, melyek nem nagy jelentőségűek. Annál többre értékelték azonban a hazafiak lelkében, kiképzésében, meggyőződésbeni változásokat. Az országgyűlés legnagyobb eredménye volt az 1844. II. te. mely elismerte a magyar nyelvet államnyelvként, s ezzel lezárult egy félévszázados harc. A törvény kimondta, hogy a törvényhozás, közigazgatás, oktatás nyelve ezentúl a magyar legyen. Horvátország belügyeit továbbra is latinul intézte, de a magyar hatóságokkal magyarul kellett érintkeznie. Kimondták a nem nemesek hivatal- és birtokképességét. Ennek azonban az ősiség fenntartása és az örökváltság elhalasztása miatt nem volt nagy gyakorlati jelentősége. Az ellenzék a vámkérdésben volt legegységesebb, a gazdasági függés alól való szabadulás az egész nemesség érdekében állt. Hiába követelték azonban a védővámot, a szép tervekből nem lett semmi. A haladó nemesség látva az országgyűlés eredménytelenségét, szervezkedni kezdett, egyesületeket alapítottak. Perczel Móric már 1842-ben megszervezte Tolnán az első védegyletet. A megyei közgyűlés 1844 decemberében úgy döntött, hogy továbbra is pártolja az ipari védegyletet, s amennyivel többe kerülnének a hazai áruk, a különbséget a nemesi pénztárból fogják pótolni. A megye termét is átengedték az egyesület céljainak. 175 E döntés után Bezerédj István bejelentette, hogy önként adó alá veti magát. Ügy érezte, hogy kötelezi a megye követi utasítása, melyet az országgyűlésen oly nagy lelkesedéssel képviselt. Bezerédj 300 pft-ot ajánlott fel. Bejelentésén fellelkesült Augusz Antal s a fiatal Bartal György, kinek birtoka ugyan nem volt tulajdonában, de azért 164
