Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

lyos vereséget mért II. Fülöp spanyol király hajóhadára. Maga Szulejmán szultán is megjelent az isztambuli kikötőben, amikor emberek tízezrei örömujjongással fogadták a gazdag hadizsákmánnyal befutó Pijálét és flottáját. A hazájából gyermekként elhurcolt Pijálé (kinek magyar nevét nem ismerjük) maga is emberek elhurcolásával, spanyol foglyok ezreivel tette még nevezetesebbé pályafutását. Öt év múlva Málta ellen viselt eredményes ütközetet az időközben beglerbégi rangra emelt Pijále, sőt Szulejmán szultán feleségül adta hozzá egyik unokáját: Dzsevherhánt.

28 Az 1529. évi hadjárat során nem említik Tolnát, majd Szinán csaus az 1543. évi hadjárat történetében, júüusi keltezéssel kifejti, hogy Tolna közelében van egy vár, amelyet Anyavárnak neveznek (Zomba mellett, közel a Sárvízhez; nevét Janya-puszta őrzi), lakói harciasak, mi több, garázdák. Tolna lakói emiatt panaszt tesznek Rusztem pasánál: „Ama vár lakói kijővén, mindig, folytonosan bántalmaznak bennünket; nem engednek kimenni, embereinket elfogják, barmainkat nem engedik kihajtani s élelmiszereinket, ha csak hozzáférhetnek, elrabolják, szóval sem éjjel sem nappal egyáltalában nincs nyugodalmunk tőlük." Mikor ezeket siránkozva jelentették, „a világ fejedelmének szolgája Rusztem pasa embert küldött az emiitett várba és fölkérette. De azok makacsságuk kezével az ellenszegülés ruhájának szegélyébe kapaszkodva nem adták föl a várat s feladásra nem is mutattak hajlandóságot. Mikor az a tudósítás, hogy a hit ellenségei lázadásuk és engedetlenségük mellett megmaradva nem hajlanak a pasa felszólítására, Szulejmán szultán őfelsége vezirének, Rusztem pasának füléhez jutott: ez abban a percben lóra ülvén, személyesen elment oda, az említett Anjavár környékét bejárta, mindenfelöl megvizsgálta, hogy tudathassa, milyen módon volna legkönnyebb az elfoglalása". De mikor a valóságot megismerte, így szólt: „Most még nincs itt ennek az ideje; de a maga idejében készek legyenek, mert megfenyítjük őket". A dologról senkinek sem szólva, visszajött sátorába. Azután a következő napon erről a helyről is elindultak és Paks nevű helység mellett állapodtak meg... Még április hó 26-án megérkezett a hír, hogy „az ördöggel cimboráló gyauroknak azon a vidéken levő erősségei közül a Száz (Szászvár) és Manvar (Anyavár) nevű jeles várakat, melyek az alávaló gyaurok országának kulcsai valának, a mihácsi (mohácsi) szandzsákbég vezérlete mellett elfoglalták". Ezt a fontos hírt Dzelálzáde Musztafa örökítette meg, ami rangot ad hitelének. Thury József megfogalmazása szerint Dzelálzáde volt a leghivatottabb ember a sikerekben gazdag szulejmáni korszak (1520—1566) történetének megörökítésére, ugyanis „az ő tollából került ki az I. Szulejmán korából fennmaradt okmányok legnagyobb része s az ő kezevonása adta meg a hivatalos jelleget és értékességet az ama korbeli fermánoknak és berátoknak" (utasításoknak és kinevezéseknek).

29 A hódoltság korából szép számban fennmaradtak azok a miniatúrák, amelyek a török hadjárásokat örökítik meg. Ezek között találta meg Fehér Géza a Bátaszék közelében fekvő Kesztölc, Szekszárd és Tolna várait ábrázoló festményt. A képen Kesztölcöt kaputoronnyal és saroktoronnyal megépített nagy belsőtornyos várként, Szekszárdot az előbbihez hasonló, kisebb méretű erődítményként, Tolnát viszont hatalmas területet övező, tíz magas bástyával ellátott várfalként ábrázolták az isztambuli festőműhely piktorai. A miniatúra perzsa nyelvű feliratát Jeremiás Éva így fordítja: „Kesztöh (= Kesztölc, Bátaszék közelében) nevű falun innen, július 13-án, négy mérföld. Vele szemben 15