Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

„.. .a mezei gazdaság nagyobb szorgalommal való folytatására bővebb ösztönt is nyújt!"

85 A köznemesség elégedetlenségének, társadalmi helyzete feletti kétségbeesés hangulatának adott kifejezést több beszédében. „... nézzünk körül, vajon a jelen rendszerünk a régi törzsökös magyaroknak birtokát neveli, tágítja-e, és a magyar nemességnek sorsa előmenetelben vagyon-e? Kik szereznek most birtokot? a monopóliumot a Karok áltáljában kárhoztatják, s a valóban ezen tárgyra nézve is a nemzet legnagyobb erején kívül majdnem egyetlen kapitálisra nézve, t. i. a föld birtokra nézve a monopólium ugyan rossz következtetéseket szült, egy néhány nagy nemzetség, egy néhány pénzváltó, pénz kereskedő, ezek tevék tulajdonokká a földbirtok monopóliumát országunkban, ezek bírják azt, de factó .. . nem ám a Magyar Nemesség, ne is csaljuk magunkat. Mert csak nagyban kell tekinteni a dolgot és nem egy két kisebb aqusitort, egy pár száz sessiót, egy pár ezer hold földet. És nézzük hogyan áll a Magyar Nemesség systémánk mellett? mely karban van annak hasonlatosság nélkül legszámosabb része? — Azon úgy mondott szegény nemesség, mélyben oly sok erő, oly sok jó, s nagynak elemei léteznek — s mint egy nemzeti örökségül szólván ... várják a kifejtő életbe hozó időszakot. Vajon systémánk kedvező-e ezen nemességnek akár materiális, akár morális tekintetben? — midőn nagy része alig talál az őseink vérével szerzett földön helyet, hol pergamenjeit eltehesse."

86 Július 22-én sajnálkozva jelentették, hogy „a telek használatának adásvevésére nézve a kerületi szerkezet 6. paragraphját ugyan azon a többség, mely előbb határozá, ismét megállapította. — S bár mi több követekkel ellene szegezénk magunkat — és azon paragraph s intézet ellen határozottan voksolván — egyszersmind a Tekintetes Nemes Vármegye utasításában foglalt módot t. i., hogy fenntartatván a földes úri tulajdoni juss épségében, képessé tétessék a jobbágy szabad alku mellett tulajdont szerezni a földesúrtól, ajánlánk, s vitatánk.. "

81 A vármegye tehát kénytelen beletörődni, hogy most már az országos ülésen is határozatával ellenkező végzés született, mely szerinte csak félmegoldás, s nem célravezető. Tovább sürgette a jobbágyság számára a tulajdonszerzési jog megadását. „... e végzés által az uradalmi sajátsági juss sérelmes csorbulása mellett még sem lévén a jobbágynak földbirtoki tulajdon szerzésére mód nyújtva — eképp egy részről továbbra is elzárva marad előtte az út, mely őtet valódibb polgári emelődésre leghamarább vezetné — más részről pedig nincsen száműzve és kienyésztetve — különben igen tiszteletes ősi alkotmányunkból ama reá homályt vető irigy szellem, mely a nép legszámosabb osztályának földet tulajdonul bírni tilt..." „... teljes igyekezettel oda tessen törekedniők, hogy a jobbágy illető mód megváltandó telkét korlátlan tulajdonképpen bírhassa ... mert ezen intézet... a jobbágyságot a polgárosodás és hazaszeretet fentebb fokára legelébb s legbiztobban emelné — és alkotmányunkat e részről tisztábban tüntetné elő .. ,"

88 Szeptember 4-én az országgyűlés alsótábláján ismét felvetették a bírhatást. Ez a reformpont jogi vonalon fejezte ki a változó termelési feltételek változó tulajdonjogi követelményeit. Egyrészről hitelképessé emelte volna az értéktelen nemesi birtokot, másrészről pedig parasztpolgári egzisztenciák jöttek volna létre. Ilyen értelemben progresszív volt ez a reform. Gyakorlatilag azonban 10 Tanulmányok Tolna megye történetéből vni. 145