Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

Még sajátosabban jelentkezett a liberalizmus Magyarországon, amely a klasszikus hazájának számító nyugati országokhoz képest gazdasági, társadalmi és politikai tekintetben eltérő módon fejlődött. Nálunk még csak kialakulóban volt a polgárság, amely nyugaton a feudalizmus megdöntésére irányuló harc ideológiáját kitermelte. A vezetés így az árutermelő középbirtokos nemességre hárult, mely ezt a funkciót csak erős fenntartásokkal tudta vállalni, s kereste a kompromisszumot a történelmi fejlődés és kiváltságos helyzete további fenntartása között. A reformtörekvéseket nagymértékben akadályozta a gazdasági és politikai függés. Az udvar még az országgyűlésen elfogadott haladó törvényjavaslatokat is elutasította. A nemzetté válás haladó, polgári folyamata súlyos konfliktusok csíráit rejtette magában, mivel Magyarország soknemzetiségű állam volt. A magyarországi liberális mozgalom a forradalmi megoldás megelőzésére keletkezett, ösztönzője, előrelendítője is mindvégig a forradalomtól való félelem maradt. A mozgalom célját Kossuth fogalmazta meg, melyet az országgyűlési reformellenzék legjobbjai: Wesselényi, Kölcsey, Bezerédj pártja is vallott. A törvénykezés útján akarták megvalósítani azt az eszményi burzsoá államot, amelyet máshol a forradalom hozott létre.

72 Az árutermelő birtokos nemesség furcsa, ellentmondásos helyzetbe került. Egyrészről mozgalmával, melyet a maradiak, a klérus, az udvar, tehát a feudalizmust konzerválni akaró erőkkel szemben vívott, az osztályharc funkcióját teljesítette, másrészről pedig a polgársággal s főleg a parasztsággal, mint feudális kizsákmányoló állt szemben. A várva várt országgyűlés meghívólevelét végre október 24-én kiadta a királyi udvar. Tolna vármegyében a november 5-i közgyűlésen olvasták fel. Az elnöklő alispán a meghívó felolvasása után elrendelte a követek megválasztását. Mivel a szótöbbséget nem lehetett megállapítani, szavazást rendelt el, mely rendben, zavargás nélkül történt. Csapó Dániel 179, Bezerédj István 115, Jeszenszky János 71 szavazatot kapott. így a december 16-án kezdődő országgyűlés követei Csapó és Bezerédj lettek, kik már az 1830-as országgyűlésen is a megye elismerését vívták ki követi munkájukkal.™ Az utasítások végleges formába öntésére 13 tagból álló bizottságot neveztek ki, olyan meghagyással, hogy a tanácskozásokon más érdeklődők is részt vehetnek. A hivatalos tagok névsora a következő: Elnök: Csapó Dániel 1. alispán, tagok: Jeszenszky János másodalispán, Bezerédj István főjegyző, Perczel Gábor, Magyary Sámuel táblabíró, Augusz Antal, Jeszenszky György főszolgabíró, — Magyary József és Daróczy János szolgabíró — Forster Benedek tiszti főügyész, — Angyal István és Fördős István esküdt, Sztankovánszky Imre t. béli főjegyző.

74 A javaslatokat a november 19-i közgyűlés ismét megtárgyalta, majd jóváhagyás után kiadták a követeknek.

75 Az országgyűlés megkezdésekor a kormány abban a reményben, hogy a felsőtáblában hűséges szövetségesre talál majd, amely minden komolyabb re141