Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

hogy a nyelvfejlesztésre a leggazdagabbaknak is kell áldozniok. Széchenyi példáját több arisztokrata követte, s még az országgyűlés folyamán 250 000 ezüstforint értékű felajánlás történt az Akadémia céljaira. Az Akadémia előmozdította a művelt közönség nevelését, hozzájárult az egységes irodalmi nyelv kialakításához, s ahhoz, hogy Pestből a magyar kulturális élet központja legyen. A nyelvtörekvések lelkes közhangulatot teremtettek az országban. A rendek túlnyomó többsége követelte a magyar nyelv használatát az ügyvitelnél, hivatalviseléshez a magyar nyelv tudását, az iskolákban a magyar tanítási nyelv fokozatos bevezetését, s a törvények kétnyelvű kiadását. A kormány csak a törvényszövegek kétnyelvűségét fogadta el, a kancellária, helytartótanács, kamara, kúria nyelve a latin maradt. Az országgyűlés folyamán jelentős változásokon mentek keresztül a nemzetközi erőviszonyok. 1826 áprilisában jött létre az ún. pétervári jegyzőkönyv, mely szerint Oroszország eltért a kelet-európai hatalmakkal folytatott szövetségi politikájától, s Anglia oldalára állt. Ez a Szentszövetség végét jelentette, s hatalmas csapást mért Metternich osztrák kancellár politikájára. Ausztria elszigetelődött. A magyar nemesség a haladás erőinek gyengesége folytán nem tudta kiaknázni Ausztria nemzetközi helyzetének meggyengülését. A gyökeres változás szükségessége még nem tudatosult bennük. Az országgyűlési időszak alatt Tolna vármegyében fokozatosan erősödött az ellenzéki szellem. A haladást követelők élére Csapó Dániel táblabíró, s helyettes alispán állt. Megalakították Bezerédj Istvánnal, id. Augusz Antallal s több követőjükkel a hazafias ellenzéket.

50 A maradiak, konzervatívok fő képviselői a Dőryek, Perczelek, Festetich grófok voltak, akik az állam fennmaradásának biztosítékát a nemesi előjogok fenntartásában látták. A vármegyében az ellenzék és a konzervatívok közötti legelső összetűzés az 1827. évi tisztújításnál történt. A választás, melyet két hónappal az országgyűlés bezárása után, 1827. október 22-én tartottak, nagy meglepetést hozott. Tihanyi Tamás főispán az első alispáni állásra Dőry Vince másodalispánt jelölte első helyen, másodikon Hajós Sámuelt, harmadikon Perczel Sándort, s csak a negyedik jelölt volt Csapó Dániel táblabíró, az ellenzék vezére. A választás feszült légkörben zajlott. A szavazatok megoszlottak Dőry Vince és Csapó Dániel között. Amikor a rend felborult, a főispán jobbnak látta elhagyni a közgyűlési termet. Később visszatérve új választást rendelt el. A megismételt választáson Csapó Dániel elsöprő győzelmet aratott, 244-en szavaztak rá, Dőryre 108-an voksoltak, Perczel 2, Hajós pedig 1 szavazatot nyert.

51 Óriási diadala volt ez az ellenzéknek, amit a konzervatívok nem is tudtak szótlanul elviselni. Amikor a megválasztott új alispánt ősi szokás szerint a négy főszolgabíró székestől együtt felemelte, Perczel István az alispáni karosszékből Csapót a zöld asztalra borította. Erre nagy dulakodás, lárma kezdődött.

52 A tisztújítás további személycseréi is a reformerek győzelmét hozták. Másodalispán Cseh Ignác, főjegyző Bezerédj István, aljegyző Sztankovánszky Imre lett. A konzervatívok, a Dőryek, Perczelek, nem tudták elfelejteni az 1827. évi bukásukat, s már az 1830-iki választásokon is megpróbálták, hogy legalább egy kis zavart csináljanak. Csapónak a hosszú évek során olyan tekintélye alakult 135