Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125
A devalváció olyan tény volt, melyet a gazdaságilag gondtalan rendek sem hagyhattak figyelmen kívül, hiszen saját vagyonuk és jövedelmeik soha nem képzelt erőszakos leszállítását jelentette. A rendek kísérletet tettek az állami pénzügyek modern alkotmányos ellenőrzésére, s az új idők nyomása alatt korlátokat vetettek a király ősrégi, középkori pénzverési joga ellenébe, amelynek kihasználásából származott a papírpénz és váltó elértéktelenedése. Felléptek az ellen is, hogy az örökös tartományokban szükségesnek felismert pénzügyi rendelkezéseket Magyarországra is kiterjesszék. Tolna vármegye közönsége 1811. május 6-i közgyűlésén felírás szerkesztését határozta el a királyhoz, melyben országgyűlés összehívását kérték a pénzügyi állapotok megtárgyalására. Az országgyűlés összehívásáig nem szándékozták életbe léptetni a király február 20-i rendelkezéseit. 17 Az udvar június 22-én meghívólevelet tett közzé az augusztus 29-én Pozsonyban kezdődő országgyűlésre. A megyében július 15-én került felolvasásra, s augusztus 5-re hívtak össze újabb közgyűlést a követeknek adandó utasítás megtárgyalására. 18 A követek utasítását 18-an készítették. 19 Elnök: Csefalvay Ferenc másodalispán, Tagok: Talián Antal királyi tanácsos, Dőry Ferenc, Dőry Vince, Perczel Ferenc, Perczel Sándor, Jeszenszky György, Nunkovits Ferenc, Csapó Sándor, Szluha Antal, Aszalay László, Gindly Antal táblabírák, Nedetzky Ferenc, Szulyovszky Lajos főszolgabíró, Velits István esküdt, Hajós Sámuel tisztviselő, Dongó Pál ozorai és dombóvári, Bendik János hőgyészi és tolnai uradalmi fiscalis. A gyűlésen egy akarattal Nedeczky Ferenc táblabíró és főbírót, valamint Dőry Vince táblabírót kiáltották ki a megye követeinek. 20 Az udvar csak azért hívta össze az országgyűlést, hogy Magyarország hozzájárulását az új váltócédulák nemesfémalapjához, s az államadósságokbani részesedését meghatározzák. A rendek viszont magáról az életbe léptetett rendszer helyességéről is tanácskozni, dönteni akartak. Az udvar kívánsága az volt, hogy a kibocsátandó 212 millió új váltócédula fedezetének a biztosításából Magyarország vállalja magára 100 millióét és azt évi 2 millió forint ezüstpénzben történő befizetéssel törlessze. Tolna vármegye nemesei alap- és pótutasításaikban végig kitartottak a király kívánságának elutasítása mellett. Az 1811. augusztus 6-i utasítás határozottan kimondja, hogy a cédulákért jótállást ne vállaljanak. Az aranyat, ezüstöt ne vigyék ki az országból; bocsássanak ki igaz értékű pénzt — az ország bányáinak haszonélvezetét ugyanis erre a célra engedték át a királynak. Különben fundus megszavazásába ne bocsátkozzanak. 21 1812. január 17-én Nedeczky Ferenc követ örömmel jelentette, hogy kerületi ülésen, elölülése alatt azon iparkodott, hogy utasításával ellenkező végzés ne történjen. Nem is ígértek semmi segítséget. 22 Március 12-i követi jelentésükben ismételten utasítást kértek. A megye megismétli előző végzését: a napról napra növekvő pénzszűke miatt semminemű készpénzt ne ajánljanak. Gabona megajánlásához készséggel hozzájárultak, de kérték, hogy a szállítás ne az adózó népet terhelje. 23 A só árának felemelése, és a pénz leértékelése miatt az évi adót most ötszörös mennyiségben kell fizetni — az országgyűléstől gyors orvoslást kérnek. 9 Tanulmányok Tolna megye történetéből vni. 129