Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1712-1805) • 99
béli jelentést küldjenek haza. Az olyan rendkívüli esetekben, amelyekben magatartásukat illetőleg pótutasításra lenne szükségük, akár staféta útján is továbbíthatják a jelentésüket. 50 Az instrukciókat, amelyeket 1805-ig latin nyelven szerkesztettek és írtak, a megye levéltárában nem kezelték külön összegyűjtve, hanem egyszerűen besorolták a közgyűlési iratok közé. Igen sok esetben még ezt sem tették meg, így azok leginkább csak a közgyűlési jegyzőkönyvekben találhatók meg. 51 A diéta tárgysorozatán szereplő ügyeket a megyék követei az országos ülések előtt négy, a dunántúli, dunáninneni, tiszántúli és a tiszáninneni cirkuláris (kerületi) üléseken tárgyalták meg, ahol igyekeztek a nézeteiket összeegyeztetni. Ezekről a kerületi ülésekről állította vagy ötven esztendővel későbben Metternich kancellár, hogy „fő forrásai voltak az országot átjáró forradalmi áramlatoknak". 52 A dunántúli követek közül kiemelkedő vezéregyéniség éppen Tolna megye egyik követe, Bezerédj Ignác volt, akinek a nevét állandóan azok között a követek között emlegették, „akiknél van a döntés a diétán és akiken áll most Magyarország, de általuk dőlhet meg a vallás, a béke, a jóhír és a közjó". 53 A diétán történt eseményekről és döntésekről a követek írásos jelentéseikben tájékoztatták megyéjüket. Jelentésükhöz rendszerint csatolták a királyi rezoluciókról (határozatokról), az alsó' táblának a főrendekhez intézett üzeneteiről készített másolatokat, továbbá a már nyomtatásban is megjelent Országgyűlési Naplókat. A megye követei közül először 1790. július 18-án, tehát két hét helyett több, mint egy hónap elmúltával, akkor is csak felszólításra, Bezerédj Ignác terjesztett részletes jelentést a közgyűlés elé. Abban tulajdonképpen a vallásügy diétái tárgyalása során a kapott utasítástól eltérőnek ítélt magatartását igyekezett igazolni, illetve magyarázni. 54 Bezerédj-t ugyanis azzal vádolták bizonyos szállongó hírek alapján, hogy az országgyűlésen az acatholikusokat (protestánsokat) támogatja. 55 Felhozták ellene például azt is, hogy az országgyűlésen a katolikus klérusnak és több katolikus követnek vallásügyben a királyhoz intézett tiltakozó felterjesztését Tolna megye követei közül csak Jeszenszky Sándor írta alá, Bezerédj Ignác nem. „Bezerédj néha nagyon furcsán beszél, de még sem hihető el róla, hogy mások (a protestánsok) szócsöve." Ilyen és hasonló hírek érkeztek a megyébe. 56 * Bezerédjnek ezzel a jelentésével éppen ezért részletesebben kell foglalkoznunk, mivel a rendek azt az 1790. augusztus 3-i közgyűlésükön teljes terjedelmében letárgyalták és a követ magatartására vonatkozólag, bár az követtársának is szólt, külön határozatot hoztak. •Bezerédj Ignác az 1790/91. országgyűlésen, mint Tolna megye követe, a Habsburg-ellenes köznemesi ellenzék vezetői közé tartozott. II. Lipót király „megbízhatatlan és veszélyes" embernek jellemezte. Ellenzéki mivoltát bizonyos fokig később is megőrizte. 1797-ben lemondott szeptemviri méltóságáról. 1804-ben ő is tagja a nádor mellé felállított tanácsadói testületnek. 1807-ben már mérsékelten ellenzéki. A titkos jelentések többször megemlékeznek róla. (Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai. 1957. Akadémiai Kiadó. — III. kötet 225—26. 1. 9. sz. jegyzet.) Németh János, királyi jogügyi igazgató ócsai Balogh Péter ügyében 1795. június 30-án tett előterjesztésében többek között ezt írja Bezerédjről: „a most lezajlott per is bizonyítja, milyen fontos a bírák (a szeptemvirek) gondos megválogatása; a Vay, Balogh és Bezerédj-szerü alakoktól meg kell tisztítani a Curiát. Különben is Balogh protestáns, már pedig a Martinovicsféle eszméknek azok a fő megtestesítői." (Benda i. m. III. k. 288. 1.) Bezerédj Hajnóczy baráti köréhez tartozott. Hajnóczy húgához. Fodor Ferencné-Terézhez írt levelében felsorolt listába nagyjából betűrendben jegyezte fel azoknak a nevét, akikkel közelebbi viszonyban állt és akiktől ily módon kívánt búcsút venni. A felsoroltak közt szerepel Bezerédj Ignác is. Érdekessége ennek a listának az is, hogy egyes nyilvánvalóan gyanús egyének nevét, így Bezerédj Ignácét is, Németh, jogügyi igazgató, vörös ceruzával aláhúzta. (Benda: i. m. H. K. 779—780. 1.) 109
