Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Szárazulatok és emelkedések elnevezése

folyamatot, hanem e tevékenység tényleges megnyilvánulásait, eredményeit ismeri fel a folyam partjain. így láttuk, hogy az árvíz hirtelen rombolása a szakítás, mellyel gátat, vagy természetes akadályokat szakít át. A hely ahol ez történt, a szakadás. Ennek legmélyebb pontjai a kobolyák és a Dunahagyásnak nevezett meder menti tavak. A lassabb, folyamatos rombolás neve a szaggatás. Helynévként olyan területet jelöl, melyből a hullámverés sok értékes fűtermő területet mosott el, rogyasztott le az iszapos mederbe. A szakadás és a szaggatás, valamint a Duna-hagyás az úrbéri felmérések idején a haszontalanok közé számítódtak. (Bátai uradalmi összeírás, 1873.) Amit a Duna áradások alkalmával szétterülve lerak, az még Dunaföldvár és Paks táján homok, vagy porond: Paksi Vesszős Porond sziget.

109 De a Sárközben és lejjebb már finom iszap és ezt nevezik itt fövénynek (Decs). A fövény szó nyelvünkben az 1055-ös tihanyi alapítólevélbeli megjelenése óta legtöbbször homokos vízpart, vízmederbeli talajréteg értelmű és nem iszap.

11C Tulajdonképpeni jelentése azonban egyáltalán vízhordott, finomabb vagy durvább szemcsézettségű talajt jelent. Ahol a vízrajzi viszonyok a homok hordását még lehetővé teszik, ott a fövény egyenlő a homokkal. Ahol csak az anná] finomabb részecskék szállítása lehetséges, a föveny az iszap szóval egyjelentésű.

1

" Helynévként Föveny tó (Szekcső), Fövenyes (Szekcső, Pataj). Az a rész, amit a Duna fövényből összerak az öntés, vagy döngele. A döngele helynévként is szerepel: Döngele — „öntés, amit a Duna összerakott, összedöngetett" (Báta). A döngöl igéből képzett közszó a döngölj mely az Ormánságban ugyanazt jelenti, mint a Sárközben a görönd és Szekcsőn a dörömb, vagyis ártérből kiemelkedő dombocskát.

112 Helynévként él még a hasonló értelmű hordat szó is. Hordat — „Hátpalén inneni emelkedés" (Bogyiszló), Hordovány (Kopács). A Duna medrében összehordott homok, illetve iszap a zátony vagy átony (Báta).

113 Köznév, mely gyakran helynévként él ma is. A szláv eredetű szó eredeti jelentése vízben vagy víz szélén összerakott homok, iszappad, mely alig emelkedik ki a víz szintje fölé, vagy csekély víz fed. A felszínformák és a víznevek szoros kapcsolatát a növényzettel már láttuk. (Ebes, Kengyel, Láp, Zsombék stb.) A vízből, ártérből kiemelkedő szárazulatok elnevezésében még nehezebb eldönteni azt, hogy a köznév maga a talaj emelkedésére, formájára, vagy az azon megtelepülő növényzet megjelölésére vonatkozik elsősorban. A vízszint magasságától függően különböző növényzet találja meg életterét az emelkedéseken.

11

'' így a zátony köznév azt a teret jelenti, melyen még szárazföldi növényzet nem telepedett meg, talaja még nincs. Ilyen zátonyról van szó a következő jelentésben: „a Borréi korcsma helyzete korcsmának alkalmatlanná vált, mivel ottan Zátont csinált a Duna", ti. a révátjárást át kellett helyezni olyan helyre, ahol a kompot nem akadályozta a zátony. A korcsma pedig a révre várakozókat szolgálta ki.

115 A tulajdonnévként fennmaradt zátony szóval képzett nevek már csak legfeljebb az illető hely keletkezésének módjára utalhatnak, de nem tükrözték már régen sem azokat a tulajdonságokat, amit közszóval a nép megnevezett. Időközben ugyanis az ártér gyors változásával a zátony elsodródott, vagy jobban feltöltődött és fokozatosan egyre fejlettebb növénytársulások megtelepedésére vált alkalmassá. Az 1749-es őcsényi rétlevél még nem bizonyítja félreérthetetlenül ezt szövegével, mert gondolhatunk zátony által körülvett szigetre is: „Kis Dunán túl Mező nevezetű rétségben fekete Záton közin lévő rétjét 5 Rhénus forinton eladja örökre.. ."

U6 Hasonlóan még bizonytalan jelentésűek a következők: 35