Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Állóvizek, vízmedrek, vizes, mocsaras helyek

horvát poloj — vadum inundationis obnoxíus — áradásnak kitett terület — szóból származtatja. A szláv főnév a po+lajo, lejo—liti—önt, elönt igéből származik.

88 Jelzővel képzett tulajdonneveinkből arra következtethetünk, hogy a palék nem kifejezetten mély és állandó vizet tartalmazó mocsarak, tóságok, hanem lapályos talaj mélyedések neve, melyek tulajdonképpen az élővízből a fok által beengedett vizet vezetik magasabb vízállás idején mélyebb, kifejezetten halászatra alkalmas tavak, mocsarak felé. A palé szóval jelölt területek jellege azonban különböző, így felvetjük azt a kérdést, hogy talán elsősorban funkciót jelöl, és csak másodsorban természeti adottságot. Mint vízvezető a fok nevét viselheti, mert a foktól függ működése. így megkaphatja a fok az egész terület, beleértve a halászó tavakat is, amelyek a foktól függenek. A közös funkció mellett a palé természeti adottságai meglehetősen változatosak, mint azt a nevek felsorolásával még bizonyítani fogom. Egy bizonyos csak, hogy állandóan mélyebb vízzel borított területeket nem nevezhettek ezzel. így a Paptó palé, (a Paptóhoz tartozó lapályos vízvevető rész (Bogyiszló, 1863-as telekkönyv). Közös palé (v. ö. Közfok), Karászi palé (v. ö. Karászi fok), Száraz palé, Ny áras palé (Bogyiszló), Lezga palé, — „vagy mogyorós mocsár, mogyorós bokrokról Lezka= szerb: mogyorós cserje" (Dusnok, Pesty). Mlecseta — „tejkepalé, — alacsony lapos tájék, benne létező sok tejkefűről" (Dusnok, Pesty). A nyárfa, mogyoró és tejkefű gyökerei nem tűrik a hosszabb vízzel való borítást, viszont a Balaton palé (Bogyiszló), neve a szláv blato — tó, mocsárra vezethető vissza. A Disznós palé, melyről azt írja a szógyűjtő, hogy benne a disznók legeltek, szintén nem lehetett mély. Kopácson Pálé laposa és Pálé hát szerepel a katonai térképeken. Gerjen 1856-os határjárásában ezt olvassuk: „Füzes fok — akkor nádas, de most már kiszáradt palé". A régiségben előbukkanó említéseik megerősíteni látszanak azt a feltevést, hogy a palé tulajdonképpen szétterülő laposabb, időszakosan vízzel borított vízvezető meder, magasabb növényzet nélkül. „Vallis parvi seu meatus in opposito cuiusdam clausurae vulgo Palefoca vocatae"

89 Az 1384-ben kelt okmányban említett hely, valahol Bogyiszló táján keresendő. Felhívom a figyelmet a latin szöveg félreérthetetlen kitételére, mely szerint a meatus, a vízvezető völgynek nyílása, illetőleg zárja a „Pálé foca". Ebből egyrészt az következik, hogy helyesen értelmeztük a fokot mint rést, keskenyületet, bevágást, kaput jelentő létesítményt, másrészt maga a kis völgy, a meatus, a palé. Egy másik középkori említése Madocsa határából 1343-ban és Szeremle határában 1406-ban a Pali, ül. többesszámban pelek-ként írt alakok valódiságát bizonyítják (tehát nem elírásból származnak ezek). „Kyspel iuxta fluvium Sar" „Kyspali".

90 A mai köznyelvi mocsár szónak vidékünkön kb. a dzsindzsa felel meg. Helyi magyarázat szerint sekély, vízzel borított, vagy áztatott „cuppogós vizenyős terület" (Bogyiszló). „Gyékényes, sasos hely az a süppedős rész a dzsindzsás" (öcsény). Helynévként, torzult formában a németek ajkán él a Zsizsák (dzsindzsák) dűlő nevében, legalább is Pesty helynévgyűjtője így magyarázta: „nevét onnan nyeré, hogy azelőtt mocsaras hely lévén a marhajárás által okozott a nép szaván ún. dzsindzsák, sás, bokrok keletkeztek, a dzsindzsák szóból később zsizsák lőn, ezen rétek még jelenleg még salétromos, nagyobb mennyiségű vizenyősséggel bírnak." Előkerül a szomszédos Szeremlén „Ófalu dzsindzsása" összetételben a Pandúr szigeten egy tó neveként. Jelentése mocsaras hely. A köznyelvben leginkább ismert mocsár szó vidékünkön egyáltalában nem fordul elő helynevekben. Jelentése köznévként is csak sarat jelent. „Ha 31