Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat - A halászat joga, adója és bérlete

száradt*' — írja Pesty kölkedi helynévgyűjtője. Ugyancsak Pesty helynévgyűjteményében így kell értelmeznünk a decsi és bátai Paptava helynév már kissé elhomályosult magyarázatát is. Paptava — „vízállás — papok vadászati kedvenc helyéről" (Decs). Paptava — „hajdan jó vadászatot nyújtott és bizonyos szenvedélyes vadász paptól veszi eredetét" (Báta, Pesty). Báta esetében minden kétséget kizáróan igazol minket egy XVI. sz. közepéről való feljegyzés miszerint „az egyháznak itt halastava van, amit a plébános birtokol."

1

"

26 Paptóval találkozunk Bogyiszlón is. Gerjen, mely a halászatért a fogott hal negyedét adta földesurának, szabadon rendelkezett a halászótavak felett. A Halász-Compania — a nagyobb tavakat bérlő halászok társasága — a falu felé adózott. 1821-ben a község elöljárósága „edgy tót nevezvén ki előre, kibe Hal bőven találtatott, (hogy abban) az Eklézsiának halászának a végre, hogy annak edgy szőlőt szerezzenek ... Meg is lett az Isten kegyelme vélek járt, vélek munkálkodott, segedelme után a mire törekedtek, mind a tzéllyokat, a Halász Compania Gazdákkal is edgyütt fogván a Dolgot szépen el érték, edgy néhány száz Forint jővén be a Halászatból szerzettek szőllőt az Eklézsiának ... Vajda Mihály öreg Bíró és edgyszersmind tó Bíró is."

127 Az ilyen halászóhely megjelölésére főként ha nagyobb, mélyebb állandó vízhez kapcsolódott, használták a tanya szót. A Sárvízen: „Ortanyai dűlő — alatta elterülő hajdan folyó, most beöntött és feltelt s legelőül használható halászó vízről, melynek egy csúcsa vagy orra e dűlő alá kanyarodott, halásztatott, s ez orron halászos kifejezéssel tanyavetés lévén az orrára vetett tanyától rövidítve eredt név ortanya" (Alsónyék, Pesty). A Dunán: „felséges kamara a mohácsi határban lévő halászó 4 tókat, uraság tanyáját és több Öreg Dunán lévő Tanyákat és a Külső Kölkedi vendégfogadókat és félesztendőbeli nyári kocsmákat kiárendálja..." A jegyzőkönyv 1773-ból említi Czirom Ferenc tanyáját közelebbi helymeghatározás nélkül.

128 A tanya szót általánosságban is használják a halászóvizekre. „Akkor, mikor én gyerek voltam it mék sok nádlás volt. A lapok inind víz alatt álltak, halásztanya volt az egész."

129 Egyébként a halásztanya szót a halászok ideiglenes lakására, tanyájára is értették: „Volt ott egy halásztanya, ott egy nőtlen ember lakott és azt Bődének nevezték" (Báta). Az ősi foglalás jogán használt halászóhelyeket az ártérben rnár ritkán nevezték tanyának. Ezeken többféleképpen élhettek a halászat jogával. Általában a fokokból vizet kapó keskenyebb, szélesebb medrekben, melyekben az áradástól függően mozgott a víz, keresztgátakat emeltek, vagy magában fokban helyezték el a rekeszeket. Helynévként Madocsán ma is ismeretes a Cserekesze; Cse(h)-család rekeszéből; Pestynél: Csehrekesz. Ezek egyrészt a halak járását szűkítették össze eg3v-egy pontnál, másrészt a meder vízét is duzzasztották. Ilyenek voltak a decsi Kis Dunán is keresztbe építve, s ezek az idézett halászati szerződésekben egy-egy Kis Duna-szakasz határait képezték. Pl. Fodor töltése és a Sáros rét töltése. A bogyiszlói vizeken ennek a töltésnek gát vagy C3uhé-gát volt a neve, s egy-egy kishalász műve volt, aki a gát nyílásánál, vagy a fok szűkületénél fogta a halakat hagyományos jogán. A másik módja a hagyományos, helyhez kötött halászatnak főként az időszakonként vízzel borított rétek, tavak, vejszekkel és varsákkal való megrakása, meghányása volt. A harmadik leggyakoribb mód, mellyel régebben éltek, a szigonyozás és a mai napig folytatott tapogatás. A két első mód, tehát a meder rekesztése, duzzasztása és gátak elhelyezésével való halászóhely kiképzése bonyo13* 195