Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Folyóvizek

tehát az árterületre és az árterületről a vizet. A fok formálja át a természet önkényéből áradó és apadó, lényegében befolyásolhatatlan folyók tevékenységét emberi haszonvétel tárgyává. Vidékünket érintő középkori okleveleinkben is sokszor találkozunk a fok szóval. Ezek többször utalnak arra, hogy azok mesterséges létesítmények, így 1411-ből Szeremle határában szerepel „fossatom fok vocatum de ipsa piscina excisum".

32 A fossatum kétségtelenül emberi tevékenységre utal. Közvetve fokok ásására mutat tehát minden hasonló, vizet vezető fossatum, legalábbis ezen a környéken és ez idő körül kelt írásokban. így „in angulo fossae ... t transeundo fossam venit ad aliam fossam".

33 Ugyancsak a szeremlei határban megejtett másik határjárás alkalmával az egyik fél által Vayas-nak nevezett vízfolyásra a másik pereskedő fél azt mondta, hogy ez nem a Vayas „sed aliud fossatum non diu factum fuisse". Ugyanez az oklevél később ugyanezt a Vayast „alveum arondinosum seu fok vocatum"'-ként említi. Más helyütt pedig egy halastó-levezető csatornájára mondja, hogy „fossatum Fok vocatum"

Vi Határozottan kitűnik a fokok mesterséges volta egy Mohács és Kölked között 1771-ben folyó határper tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből is: „A kérdésbe vett fok körül melly egy fejér vastag régi jegenye fánál a Dunában szakad meg fordulván mindenkor gyermekségétül fogva ezen fokot tudgya és ismerte mely fokot a régi török időben mohácsi Pere István ásta és tsinálta volna régi öregek mohácsi lakosoktul hallotta a tanú azértis neveznék Pere fokának .. ."

35 Tolna vármegye rendeletére 1774-ben községenként összeírták a fokokat. Ebbe a jegyzékbe csak a Dunából közvetlenül kivezető fokok kerültek, ugyanis tervbe vették ezek eltöltését és a Duna-parton végig vonuló gát építését. A dunai fokokból tovább szétágazó és a tavakat összekötő árkokat, fokokat ebben a jegyzékben nem találjuk. Ekkor a Dunaföldvár és Báta közötti Dunaszakaszon 217 fok vezette ki a vizet az ártérbe, ezek közül 108-nak külön neve is volt. Sok foknév szerepel Pesty helynévgyűjteményében, ami közel 100 esztendővel később készült. Ez idő alatt elsősorban a megépült gáttal éppen a Dunából kivezető fokokat semmisítették meg. Pestynél felsorolt nevek zöme nem a Dunából, hanem a tavakból és a Sárvízből kivezető fokokat jelölt meg. Pestynél a Tolna és Baranya megyei fokok száma 104. Ezenkívül különböző feljegyzések, iratok és térképek még több mint száz fok nevét őrizték meg számunkra. A foknevek nagyobb része személynevekhez kapcsolódik. Pesty helynévgyűjtői erre többféle magyarázatot adtak. Ezek szerint a fok kaphatta nevét annak létesítőjéről: „Pap foka, Pap nevű árendás által vájtatott" (Decs), a fok birtokosától vagy használójától: „Kerepes fok, ily nevű család birtokáról". „Pütsök fok..., halászójáról", illetőleg a fok partbirtokosától is: „Börzsöny Pál foka melléke szállás és kertek, ily nevű tulajdonosától" (Decs). A legtöbb személynévvel összetett foknév mellett nem találunk magyarázatot: „Tót Tamás foka, Borbás fok, Vidrátz fok" (Decs). Ha csak területünkön előforduló középkori fokemlítések latin megfelelőjét szedjük össze, a szó jelentéstartalma igen változatosnak bizonyul. Latinra ugyanis egyaránt fordították a következő szavakkal: piscina, lacus, lacus arundinosus, alveus^ meatus, fossatum, locus arundinosus, alveus arundinosus. Más területekről említik szótáraink a következőket: introitus aquae, véna, rivulus, fluvius, parva aqua.

30 E sok jelentést a fok szófejtése és az ebből kö16