Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Bogyiszló

által megvette, már megállapodott idejű ember volt. Nevezetesen Tót György azt vallotta, hogy őtet az öreg Maláti János sok izben kérte, hogy mondja meg neki, a Kalendáriumból azt az esztendőt, melyben Zrínyi a feljebb említett dolgokat tselekedte és mikor neki megmondotta, hogy az 1664-ben esett, erősen állította, hogy ő már akkor 30 esztendős ember volt körülbelül. Hozzáadta, hogy ő ugyan Tolnán született, de még gyerek korában ide szakadt a mikor a jádzi Mehmedbék Bajai török Igazgató (a ki alatt voltak akkor a Bogyiszlóiak) gyakran megfordulván ebben a Helységben, pénzt szokott szórni; ő is azt Kapkodó gyermekek között volt. Már ő (?) csak 27 esztendő is volt 1664-ben az ő élete csak 1637-re (esett a születése. A. B.) és igy már akkor a Reformata vallás Bogyiszlón virágjában volt."

99 A bogyiszlói családok közül több őrzi máshonnan való származásának hagyományát, így a Tolnaiak és Paksiak úgy tartják, hogy ők valóban onnan is származtak és ez hihető is. A Tótok közt pesti származás emléke él, úgy tudják, hogy hitük miatt kellett ide költözniök. Más családoknál csak a családnévből következtethetünk a származás helyére, mert a máshonnan való származás hagyománya már elveszett. Ilyen családnevek: Berekai (Berekalja egykori elpusztult református magyar falu Hidas, észak-baranyai faluhoz közel), Geresdi (szintén észak-baranyai falu Püspöklak mellett), Csötönyi és Csatári (Szekszárd mellett a várostól délre lévő elpusztult falu), Pilisi vagy Pilisa (több Pilis nevű falu jöhet számításba, de leginkább a sárközi Pilisre gondolhatunk, mely a XVIII. század elején néhány esztendeig lakatlanná vált), Fejérvári, Baranyai, Szokolai (Nagyszokoly észak-tolnai falu), Dorogi (valószínű Nagydorog, Sárszentlőrinc és Kajdacs mellett, Tolna megyében), Páli (Paks melletti egykori magyar falu, vagy a ma is meglévő észak-baranyai részben református Nagypali nevéből), Boda (több falunévben szerepel Baranyában). Távolabbi vidékekre utaló nevek: Erdélyi, Debreceni, Galgóci, Lévai, Liszkai, Nyíri, Ónodi, Oláh, Pálfalvi, Szombati, Oroszvári és Ungvári (a neveket az 1750—53-as anyakönyvekből vettük összehasonlításul). Történeti adataink is vannak arra, hogy a kuruc háborúk kitörésekor a rácok pusztítása elől Tolna megye magyar lakosságának nagy része a Duna mellé húzódott.

100 Az 1828-ban feljegyzett hagyomány szerint azonban Bogyiszlót is elpusztították a bácskai rácok, hihetőleg csak a falut, népe megmenekült a környező erdős mocsarakban. Utoljára 1907. és 1911. közt történt nagyobb betelepedés Bogyiszlóra és a Tolnai Szigetre Bátmonostorról és Baracskáról. A Tolna szigeti uradalmi erdő kitermelése után, a tuskós földet felparcellázták és aránylag olcsón eladták. „Ki mekkorát kipucolt, azt olcsó pénzen megvehette. 5^6 hold földet egy pár tyúkból kifizettek ... Barna Mihálynak 8 hold földje volt (Bátmonostoron). Eladta otthon és vett ki 65 holdat. 2800 hold Drokke (Draschke?) tolnai földbirtokosé volt, tőle a Szabadkai Bank vette meg és parcellázta ki." A török korban és a Rákóczi-szabadságharc idején, nemcsak a fegyvertelen nép búvóhelye volt a Duna menti rengeteg, hanem egyben kisebb, önállóan harcoló szabadcsapatok, hajdúk, haramiák is építettek ki benne rejtett tanyákat, váracskákat. Ilyenek meglétére utalnak a bogyiszlói határban a Haramiás, Hajdu-szállás vagy ülés, Hajdutemetés és Kányata elnevezés, mert a hozzá fűződő monda szerint: ,,A törökök idejében oda menekültek. Egy fűzfára az egyik ember felmászott, ott bújt el. A lovát meg a fűzfához kötötte. Az a ló ott kapált, messze hangzott a csobogása, az ember meg leszólt a fáról, hogy ne kapáljon. — Kánya tel Kánya tel" A tudálékos magyarázattal végződő mondatöredék mögött valóság lehet. A Duna menti rengetegben meghúzódó hajdúk 93