Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Gerjen

1728-as megyei Összeírás 25 őslakos családot (hereditarii) tüntet fel, s mellettük csupán 17 önállósult fiút (filii), telepest egyet sem. 1720-ban 13 jobbágy- és 5 zsellércsaládot írtak össze. 1753-ban 99 háztartást, 1767-ben 85 jobbágy családot említenek. 1866-ban 1485 református lakja.

60 A hagyomány szerint „a Vajda, Taba, Béda nevű családok a legrégebbiek. A Patkósok Nyitrából jöttek valamikor, a Cseh-Kovács úgy jött be mint katona Csehországból, és úgy maradt itt... apámtól úgy hallottam, hogy Béda már Tótországból (Horvátország és Szerbia) származik. Háború alatt oda voltam 5 évig, de Bédát nem hallottam."

61 A gerjeniek használták Vettle pusztát is, ami a gerjeni határhoz is tartozott, de azzal nem függött össze. Vettle régi magyar falu volt, s a középkorban a fejérvári káptalan birtokát képezte. 1631-ben még nem lakott hely, de később lakói az innen 7—8 km-re lévő Gerjenbe menekültek, s ezen a jogon használhatták a későbbiekben az elhagyott falut pusztaként.

62 1829-ben erről a következőt jegyezték fel: „s élőbben ugyan a mostani Temetkezés helyén Vettlén is néhány házak épülttenek, de mellyek ott végtére elpusztíttatván, azoknak lakossai is ide egy helyre, melyen a falu fekszik és több itt megtelepedett Lakosokkal öszve szármaszttanak." Az ősi temetkezési helyhez való ragaszkodás vezethette a Gerjenben lakó vettleieket, hogy még a múlt század végén ide hordták ki halottjaikat a temetőbe. 1848-ig ezt jobbára csak csónakon tehették meg: „Amint mentek csónakon, vitték a halottakat és a kántor énekelte: — E pusztai száraz földön, Hol egy csöpp víz sem találtatik... — aztán akkor a csuka kikapta az olvasóját a kezéből. Ezt sokan emlegették." (A falu a XVII. század végétől már református!) Ez a régi temető Vettle pusztától kissé keletre, menedékes, de még vízmentes szinten volt a Hangos alatt. Helyét ma sírdombok mutatják. Az a tény, hogy nem mindenki temetkezett a Hangos alá Gerjenből, azt mutatja talán, hogy csak a Vettléről származó családok tartottak ki ősi temetőjük mellett. Területünkön a nagyobb kiterjedésű árterek legnehezebben hozzáférhető részében, a rendszerint mélyebb, vízzel körülvett, kis kiterjedésű halmok sorát találjuk, melyek neve vár, vagy várad szóval kapcsolatos. Nem ritkán őskori telepek is fedezhetők fel ezeken, de lehetséges, hogy már akkor is mesterségesen magasították azokat. A domb magasításával a várat kerítő vizet mélyítették. Ezekbe a mocsárvárakba menekült a környékbeli nép veszély esetén. Hasonló rejtett váracskában tanyáztak a törökkor zsold nélkül harcoló katonái, szabad hajdúk, haramiák vagy kurucok is. Ilyen váracskákat találunk a régi Rétközben is.

63 Ger jennel határos Szentgyörgy váradj át már Csánky említi (György váradja, Villa Gywrghwaradya. XIII. századból a veszprémi káptalan levéltárából.)

64 Gerjenhez közel is volt egy Várad, Vettleváradként emlegették és így került a térképre is. Néhány ölnyi dombfelületét az 1893-as gátszakadás alkalmával sem öntötte el a víz. Váradot minden oldalról a Sólymos vette körül, ez a múlt század közepéig mély halászóvíz volt. A negyedik oldalon nádas, zsombékos terült el. Wosinsky ugyanitt, sok neolitikus kő- és csontszerszám között, négy csiszolt kőbuzogányt és három kőbaltát is talált.

65 Hódoltságkorabeli szerepére, amikor valószínű haramiavár lehetett, mutat egy monda töredéke is, melyet Gerjenben jegyeztem fel: „A török szultán lányát ott fogták el a magyarok. Lóháton volt és ez a Várad körös-körül volt vízzel kerítve. Az ősömtől hallottam, hogy azt mondta, hogy haggyák meg az életét, akármellyiknek is a felesége lesz. Át akart ^úsztatni a vizön, de onnan is hajtották meg innét is mentek elébe..* Mit tettek vele? Azt már nem hallottam..." Lehet6 Tanulmányok Tolna megye történetéből VII. 81