Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Madocsa

adtak olyan „ártéri jellegzetességet", mint amilyeneket a határhasználatban, életformában, állattartásban a szomszédos Madocsán, és a hozzá hasonlóan az ártérbe települt falvak esetében felfedezhetünk. Bölcske Duna mellettisége inkább a zsellérek, szegények életformájában, kenyérkereseti lehetőségeiben mutatkozott meg. Madocsa Széles ártér, az ún. Madocsai öblözet közepe táján fekszik a falu. Közelében híres jó halászóhelyek voltak. 1019-ben a zalavári, 1036-ban a bakonybéli. 1108-ban a veszprémvölgyi apácák monostora kapott a királytól jogot Madocsán (Part-Madocha) vizahalászatra.

27 Egy hamis oklevél szerint Bikács 1145-ben II. Géza királytól kapta Körtvélyes Madocsát és ott Szent Miklós tiszteletére monostort emelt. A birtokhoz tartozott a Duna egy része révvel (később Várrév néven maradt fenn) és vizahalászattal. A vizafogó hely Bersenes szigetén volt és a vele szemben lévő helyet a jobbparton Part-Madocsának hívták. A halászőhelyekért a XIV. század elején sokat pereskedtek. Ennek során emlegetik Madocsa közelében Hódost (Hudus) a Sárvíz mellett.

28 A madocsai bencés apátság hatalmas kéttornyú temploma átvészelte a török időket. 1721-ben, amikor Bohus pécsi kanonok meglátogatta, még fennállott mindkét tornya és az egész hajó, melyet a pécsi székesegyház tornyaihoz hasonlított: „ .. . faragott kőből, gyönyörű szép olasz stylben építve", Tolna megye legszebb templomának nevezte.

29 Pesti Frigyes összeírásában ez áll: ,,A mohácsi gyászos veszedelem után elpusztíttatott a kéttornyú roppant abbatiale templom, mellynek romjait s a két tornyot összekötő merész bolthajtást, a rajta lévő szobrokat virágokkal cifrázott ablakmíveket a templomhoz ragasztott klastrom s egyéb épületek roppant alapjait még 80 évvel ezelőt bámulással lehetett szemlélni. Az egyik tornyot a földes úrnak elbontatva, köveit Bölcskére hordatták s a r. kath. templom építésére fordították, a másik most is fenn állt régi toronyhoz, 1803-ban nyert engedély mellett, a helvét hitvallásúak kapcsolták mostani templomukat. A torony és templom falai pusztításakor sok köveken találtatott görög felírás, de azok a kövek Bölcskére hordattak, nevezetes, hogy az írás a kövek belső oldalán volt, miből kihozhatni, hogy a XVI.-dik században elpusztított templomhoz szintén elpusztult templom kövei is használtattak." ... „Nem messze a templomtól egy ritka formájú kápolna is állott szép portáléval, — olvassuk tovább Bohus jelentésében. „Ezt náddal fedték a reformátusok és imahelyül használták. Telerakták rendezetlen padokkal, és tarkán kifestették madár és vadállatok figuráival" E két építési emlék nyilvánvalóan bizonyítja, hogy Madocsa a középkor folyamán árteres határa közepén nem volt elszigetelt, félreeső és hátramaradott hely. A kápolna színes, reneszánszos figurái Madocsa török alatti és utáni helyzetére utalnak: beletartozott a Duna menti, művelt, polgárosodás útjára lépett, iskolázott mezővárosok és falvak sorába, ahol a magyarországi reformáció először bontotta ki zászlaját. Az ezzel járó művészet kései emlékeit a Déldunántúlon ma már csak a szennai, szaporcai és drávaiványi festett mennyezeteken csodálhatjuk. Az egyházlátogatás után néhány esztendővel a romladozó templomot és kápolnát lebontották. Köveiből épült fel a hagyomány és Pesty szerint is a bölcskei katolikus templom, valamint paplak, 1796-ban. Az apátsági templom helyén, részben falainak felhasználásával, barokk stílusban 1803-ban reformátusok is új templomot állítottak fel. 61