Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Dunaföldvár
el". A Nagy-Duna halászata ugyanis nem tartozott a városhoz, abban a budai halászok fogták a tokot és a vizát. A legelőként használt halastavak, a várost övező mély, az ártérhez hasonló területen a Dunával is összeköttetésben lehettek a XVIII. századig. A földvári határ többi része eléggé tagolt és teljes egészében ármentes volt, több helyen futóhomokos területeket foglalt magába. A város körüli magasabb domboldalakon régóta kiterjedt szőlőművelés folyt. Valódi dunai ártere csak az Öreg-Szigeten a várossal szemben és lejjebb, a Kis Szigeten, a város alatt volt. Az előbbin az uradalom erdeje, az utóbbin a lakosok gyümölcsöskertjei voltak. Az árterület használatának jogi kérdéseit tehát tulajdonképpen e két szigetre vonatkozóan kell megvizsgálnunk. Az Öreg-Szigeten, melynek megközelítését nehezítette, hogy a Duna főfolyásán túl volt, mindig erdő volt, és az uradalom azt szigorúan őriztette a kártételektől. 1768-ban a földvári uradalom személyzete a két hajdúból, két hajósból, egy szigetőrből, három erdő-, illetve egy legelőőrből, egy vincellérből, egy majorosból, és egy pásztorból állt az inspektoron kívül. 18 A szigetőr a nem nagy sziget fáját őrizte, mert benne a lakosok a régi úrbéri szerződés szerint nádat és vesszőt szedhettek, ha ezt a szándékukat a tiszttartónak előre bejelentették. 19 Az úrbéri per során a sziget minden vita nélkül maradt az uradalom kizárólagos birtokában. A másik, az Alsó Gyümölcsös sziget sorsa más volt, de története nem egészen világos. A földvári alapítványi uradalom jószágainak összeírásában 1790-ben már két szigetet említenek. 20 Az úrbéri per során a földvári úrbéresek híres ügyvédje Cholnoky Imre volt, aki a szigetet megnyerte az úrbéresek számára. Később az ügyvéd, honoráriuma végett, pert indított volt megbízói ellen. Benyújtott keresetlevelében azt állította, hogy a Sziget megszerzése egyedül az ő érdeme volt, mert tulajdonképpen az nem is járt volna a földváriaknak. Szó szerint: „A Mednyánszky féle szerződésben az alsó szigetről szó sincs. A transactio pedig csak annyit mond a földváriakról, hogy 7. (pont) ut praevia insinuatione apud officialem loci liberum iisdem sit arundinem et virgulta in Insula coliigere. (Tehát egy szigetről van csak szó. A. B.) Sziget birtokuk tehát a földváriaknak soha sem volt, hanem a mostani század elején a dunaföldvári és bölcskei uradalom között határ villong ás kerekedvén s az Alsósziget inkább a bölcskei határban, mint a térkép is mutatja, keletkezvén, végre hogy a perlekedő uraságok egyike se veszítsen — tractatu mediante ... — abban állapodtak meg, hogy ... az úrbéri per során, a gazdák által homokra telepített erdőkkel együtt, ezt a szigetet is irtásnak, jogos foglalásnak minősítették és a jelenlegi birtokosok kezén meghagyták." Az 1871-es ítéletben viszont beleszámították a szigetet a legelőilletékbe, ami ellen a község tiltakozott. Cholnoky Imre a maga ügyességének tulajdonította az ítélet módosítását és nem a parasztok érvelésének. Ezt így fogalmazta meg: „Mese azért mindaz amit az alperes a Szigetről beszél (tudniillik az ami a néphagyományban máig fennmaradt, hogy a sziget ^keletkezvén neutrális terület«, senki földje volt, s így az első foglalóé, a városé lehetett). Bármiként jött azonban a terület a »paraszU< kézre, 1844-ig az ignobilis Magyarországban birtokszerzési joggal nem bírt, s minden talpalatnyi földnek úgyszólván meg volt a földesura. Nem is az a kérdés, hogy a dunaföldváriak miként jöttek az alsósziget birtokába? Elég az, hogy a rendezési ítéletek szerint az alperesek legelő conpetentiájába be nem számíttatott... s mivel az 17 780 holdban (tudniillik mint a dunaföldvári úrbéresek kezén talált földben) a sziget is benn foglaltatik, ezért a felperesi védelem folytán alpereseknek is legelő ítéltetett és hasíttatott'.. 21 57
