Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Emelkedések és nyúlványai - Az ártér és környezetének növényzete, állatvilága, a növény földrajzi kutatások és a helynévanyag tükrében
catharticus) és a kutyabengét (Frangula alnus). A két utóbbit nem ették a marhák szükség idején sem, de mindkettőre és a somra szüksége volt a halászoknak. A som termését az emberek is szívesen megették. A somokban gazdag helyet arról is nevezték el. Vörösgyűrűsi (dűlő) — „ott bőséggel tenyésztett vörösgyűrűfa bokrokról" (Alsónyék, Pesty) _ Gyűrűsi dűlő (Bölcske^ Gyűrűsajj — „gyürüce cserje volt az erdő alja" (Báta), Sumusgyír (Laskó, Pesty), Gyűrűsvölgy (Kömlőd). 145 A ligetes erdő egy-egy göröndöt borít, aljnövényzetében a szeder, szödör (Sárköz, Mohács) uralkodik. A régiek ezeket a ligeteket, ligetes, szederindás helyeket szedreseknek, latin oklevelekben pedig rubetum-oknak is nevezték. A szeder indáit ugyanis nagyon szerették az állatok, a vadon élő szarvasoknak ma is csemegéje. Régiségben sokszor találkozunk szedres helyekkel. Rubetum haraszth Lak és Kölked határában 1408-ban 1 '' 0 Madocsa határában 1145-ben tartott határjárásban olvassuk többször, hogy az út szedreseken keresztül vezetett. Per rubeta ac per paludes eundo venit ad monticulum hylleohalma. 1 '" A rubetumnak pontos megfelelője a magyarban helynévként is maradt fenn: Eperjes dűlő (Bogyiszló, Pesty), Eperjes domb (Pilis, Pesty)_ Eperjes (Dusnok, Pesty), Eperjes (Fájsz, Pesty), „Epörje a fekete szödör" (Decs), Szederindás hát (Madocsa, 1828. térkép), Szöderhát, Szüdér hát — „hajdan erdő" (Gerjen). A szeder és a csalán nagy erővel veri fel azokat a helyeket, ahol az ember erdőt irtott. 1384-ben Szekcső határában a vágás után az állatjárástól megkímélt sarj erdőt is a szederinda lepte, ezért olvassuk az oklevélben több rubetum említése után „silua ereztewen— rubetum" (Bellye és Kopács). 1212-ben silva Herezteuyn. 1 '' 8 Erdő szavunk is tulajdonképpen eredetileg hasonló, megújuló fás növényzet neve. Régiségben nem olyan gyakori előfordulása. A ritkás, fentebbi összetételű erdőcske kapta régen a liget nevet is: „per silvam iliceam seu clandinosam Ligeth dictam" — írják az egyik oklevélben. Szeremle határából, 1411-ben. 149 A liget laza állású fái jobban termettek a makkot. Amíg az erdő számára a felületből csak kisebb göröndökön, vagy vízfolyásokat kísérő, hosszan elnyúló hátakon volt alkalmas magasságú szint, csak kis kerek erdőcskék, keskeny erdősávok, ligetek keletkezhettek, követve a göröndök és keskeny hátak vonalát. Ilyen valóban kerek, vagy keskeny erdők emlékét őrzik a következő helynevek: Kerekszíj erdő ((Gerjen Pesty^, Kerekedfél — „kertek, szállások" (Decs, Pesty), Kereki kút — ,,a kereki kútnál erdő volt, még ahol a víz nem vette ki a fát, ott erdő volt" (Decs). „Horgas partján van egy kerek erdő" (Decs, népdal). Kereked hát, Kerekes hát (Szekcső, urb. per,) Kereket (Szekcső, telekkönyv, 1866.), Kerekes berek (Kömlőd), 150 Keskeny fok (Bogyiszló, 1862. térkép) Keskenyi erdő — „keskeny és csekély szélessége miatt" (Alsónyék, Pesty). Keskeny (Decs, 1811^es összeírás), Keskenyerdő (Szekcső, telekkönyv), Keskend (Drávaszög, falunév), Beskenye — „belső keskeny erdő" (Szekcső, 1866-os térkép). Régiségben Zylkerek, Kerekegyház és Lajmér mellett 1413-ban. „Silva sive Rubetum Kerekerdew vocatum", 1408-ban Kerekegyház határában Mohácstól Ny-ra (544.) Keskenyerdeye —• Parve silva 1438. 151 Ahol az erdőnek alkalmas terület nem szorítkozik göröndökre és hátakra, hanem nagyobb területű, ott beszélhetünk összefüggő, nagyobb, mai értelemben vett erdőről. A régiségben és dűlőnevekben az erdő szót és fogalmát a fanem megjelölése, vagy faféleségből alkotott gyűjtőnév vagy jelzős szerkezet helyettesítette. Az ártér legmagasabb szintjein ezekben a nagyobb erdőkben már 45
