Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Disznók

sv. a sörtvéseket a réteken ŐrzÖtte volna, toló ludakat és rétzéket elfogván meg főzvén, sütvén meg ették.. ."

m Ez a bejegyzés egyéni legeltetésre utal. 1792-ben ismét van adat városi kanászról. 1801 októberében 6 kurta kanász gyermek — nyilván éjszakára, melegedő tüzet rakva — 10 kocsira való szénát fölgyújtottak a szigetben és ezért 1—1 Forint kártérítésre kötelezik őket. Az 1802-ben kelt feljegyzésből arra következtetünk, hogy az előző esztendőkben nem volt városi kanász. „Minden legkisebb falutskában vannak közönséges pásztorok, szükséges tehát itt annál inkább, hogy egy közönséges kanász fogadtasson a ki eleibe a városi sörtések erőszakosan is hajtassanak."

165 Ezután megint 1811-ig nincs semmiféle adat arra, hogy Mohácsott közös kanász lett volna. Az ekkor megfogadott kanásznak sem a disznók után adják a bért, hanem a város kasszájából kap 200 forintot. Ezzel azt akarták elérni, hogy minél többen a közös nyájra hajtsák állataikat. A pásztornak azonban a „2-szeri be hajtás megengedtetik minden darabtól 7 x". Vagyis a kanász nem is vette számba a kezére bízott jószágot, de évenként kétszer, amikor éppen jónak látta, joga volt a nyájat bezárni és minden állatért annak gazdájától 7 krajcárt kérni.

166 Az előtte és az utána való évekből több följegyzés bizonyítja az egyéni legeltetés fennmaradását. 1808. szeptemberében „Aratásba a Kanász gyermekek tsoportosan jádzván a sörtéseket bitangjába eresztették" — ezért megbüntették őket, nemcsak a kár megtérítésével, hanem azért is, hogy „a sörtések V(árme)gye parancsolattya ellen tsordába nem őriztetvén .. "

mi 1810-ben „sertvéseket őrzeni el kért" gyermek apja követeli a gazdától kialkudott bérét, de „minthogy hol szolgált, hol nem azért fizessen (volt gazdája) 7 Hétre 3/8-t (háromnyolcados búzát)"

168 Hasonló ügyek kerülnek a bíró elé pár nappal később, majd 1822-ben, 1827-ben és 1831-ben is. A nagycsaládban együtt gazdálkodók a családból való gyermekek közül állítottak kis kanászt. Ha a nagycsalád közben szétvált, a kanászgyerek vagy bért kapott a másik önállósult családtól, vagy pedig azok kiszakították a közös falkából állataikat.

169 Az 1837-es feljegyzés ismét arra utal, hogy egy ideig ismét nem volt közös kanász Mohácsott: „Felsőbb helyiül érkezett parantsolatok szerint keményen meg hagyatott kerületbéli tekintetes fő bíró által, hogy a gyermekek a Disznók őrzése által el (ne) foglaltassanak... ezen tekintetből fogadtasson egy kanász ez megint maga mellé bujtárokat fogadván őriztessenek és minden gazda proportio szerint sörtvései mennyiségekhez képest a kanászt fizetni köteles a kárpótlás a kanászon maradván."

170 Az állandó, naponta hazajáró csürhék végleges felállítására és alkalmazására tehát csak a század közepén került sor. Kölkeden, az aránylag kis faluban századunk elején is még négy kanász volt, minden utcának külön. A hagyomány alapján úgy látszik, hogy a disznóakol, akó, ól, olly, szárnyék, karám, vagy karány alacsony, prostyából, cölömpökből készült, sövényoldalú és részben fészerszerűen, vagy egészen fedett, kerített hely volt, melyet sövénykapuval lehetett bezárni. „Karóból, vesszőből fészert csináltak, rőzse volt a teteje" (Báta). „Le voltak a hasogatott fák állítva a földbe 2 m magasan össze voltak szögelve, nád teteje, fa ajtója volt" (Báta). „Fonyvavolt süvénnyel, be volt sározva, hogy a levegő ne járja, nádas volt a teteje. Volt itt nád, meg szénát is tettek rá" (Báta). Az a tény, hogy a rétek irtása során a korábban erdőben lévő sertésólakat Mohácsott szétvágták, felégették és csak azután építettek helyükbe mar383