Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Marhák

hazajáró csordára. A fejőstehenek nem jöttek mindenhol a faluba, a házaknál lévő istállóig, akolig. Dunaföldváron a fejesre befogott tehén a háznál volt (a többi jószág a századfordulóig a szálláson). Madocsán a fejősöket a szállásra hajtották be a legelőről mindennap és oda mentek ki azokat megfejni az asszonyok. Dunakömlődön hazajárt a jószág. Gerjenben Szentgyörgytől őszi behajtásig a fejősteheneket a falu alá hajtották csak. „Az asszonyok oda jártak ki fejni. Kint hálált a jószág." Ez a rend kb. a századfordulóig volt meg. Faddon, Tolnán bejárt a jószág a házakhoz, Bogyiszlón a múlt század közepéig a falu alatt lévő akiokhoz, télen a szállásokra. Külbogyiszlón lévő tanyákon a teleitetők fejtek maguknak tehenet. A 4 sárközi faluban a tehenek nagyobb része a századfordulóig a szállásokon volt és oda jártak ki a lányok, menyecskék azokat megfejni. Nyáron a fejősök egy része, a közös csordán lévők, bejártak a faluba. Akinek nem volt a falu alatt, vagy közelében aklos kertje, annak a Csergálóban, Túl-a-Dunán, stb. hált a fejőstehene. „Az asszonyok nem akartak fejni, mert összefagyott a keze télen, nem szerette, ha bent van a jószág a háznál: — Vigyék ki a szállásra! — Az asszonyoknak kellett volna (a háznál etetni is), de nem szívesen etették. Meg volt a maguk elfoglaltsága. Szőttek, fontak, varrtak. Nem adtak eleget enni" (Decs). Bátaszéken minden tehén hazajárt. Bátán „a teheneket a Középsőhöz hajtották, ott fejték a teheneket a lányok, meg a menyecskék. Ott a közelben volt a tehéncsorda, este mindenki megismerte a tehenét, megfejte és a tejet hazavitte. Csónyikkal, ladikkal mentek ki (a Középső-t a falutól elválasztó régi Dunaágon és Sárvízen)" (Báta). Más részük a Szigetben volt, ahová szintén csak csónakkal lehetett átmenni. Ugyanígy jártak át a szekcsői asszonyok is a folyó Nagy Dunán, a szállásoknál lévő tehenekhez. Báron, Mohácsott és Kölkeden a fejőscsorda hazajárt. Az 1828-as regnicolaris conscriptio Mohácsról azt írja, hogy egy fejőstehenet itt 5 hónapig, azaz 150 napig fejnek. Az átlaghozam 1 medi

a (icce = 0,84 liter) naponta, aminek értéke 1 krajcár. Fejősteheneket a szigeti legelőkön nem tartanak és mivel a város oldalán a legelő csekély, a fejőstehenek nagyrészt háznál maradnak. Ebből is feltehető, hogy Mohácsott a délszlávok is többet törődtek a tejjel, mint más faluban. A szigeten nevelődő marhák közül a fejősteheneket hozták a város oldalára, s amíg fejtek, háznál tartották, azután visszatették a szigetre. Haas azt írja: „a rácz és magyar tehenét ritkán feji, csak hogy erős borjút nevelhessen. A rácz, ha szabad neki, tej miatt kecskét tart. A túrót, sajtot csemegének tartják, mind azáltal nem lehet shokaczot találni, ki csak egyetlen egy tehenet fejne, legyen neki bár 20 is."

130 Ebben némi túlzás van, azonban mindenesetre ez inkább a falusi sokácságra állhatott, nem pedig a mohácsiakra. A ridegen tartott fehér tehenek fejeséről, így emlékeznek: „Amíg fejtünk, mindig szoptattunk. Aláeresztettük a borgyut, az megdusálta, akkor elvettük onnan, az akóhoz kötöttük és ott volt annyi tej csak úgy csobogott." „Megdusálta a borjú, volt tejpocsékolás, de a disznók itták meg, nem volt tejcsarnok" (Decs). „Minden reggel kimentem fejni, mikor lány voltam, 12—16 tehén volt. Kint voltak a hóban meg a fészerben. Menyecske koromban is úgy volt. Magyar fajta tehenek voltak. Este azok a szállásiak (akiket az állatok teleltetésére fogadtak fel) fejtek, elszűrték, de azt is hazahoztuk." „Odajártunk vellásszarvú teheneket fejni. Mikor elmentünk ötetni (reggel) az egyik oldalról két csecset szopott a borjú, a másikat meg fejtük. Ott időbe tellett, amíg 10—12 fejős volt, megfejtünk" (Decs). Egy kézzel fejtek, állva, meghajolva, homlokukat a 373