Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

IRTÁSOK, RÉTEK, KASZÁLÓK - Szénakaszálás, -gyűjtés és -hordás

Ha tudták előre, hogy nagyobb darabon ilyen részt fognak kaszálni, egy asszony is kiment velük, aki a rendet terítette. Kisebb darabon kaszaheggyel a kaszások maguk terítették meg. Május végén, június elején a rétek laposabb részén még fakadásvizek voltak, de benne is lekaszálták a füvet, mert mire a víz levonult volna, a kőgy és más keményebb vad fű kihajtotta volna bugáját, akkor már a ló nem igen ette volna meg. Belementek tehát a csöncsögős, limányos, süppedő helyekre is, de magasabb tarlóra kaszáltak, ami felfogta a füvet, így a széna megszáradhatott és a rét is hamarabb felszikkadt. Az első rendet a legjobb kaszás vitte, a gazda rendszerint hátul kaszált. Az összesegítők és napszámos legények közt állandó volt a versengés. „A szép kaszálás az, ha húszan vannak is egy részben, de a kaszák egyszerre emelkednek, egyszerre vágnak és a testek is egyszerre hajlanak meg" (Decs). A nyughatatlan ja előre tört, nagyobb röndöt vágott és utóiérte az első kaszást. Rávágta a füvet az első kaszásra úgy, hogy annak kaszája megakadt és alig tudta megsuhintam. Ilyenkor illő volt a helyet átadni. „Ha annyira törtetsz, ergye előre." „Na öcsém, akkor menj az enyémbe." De ebből mindig vicsorgás is lett. A többiek előtt türtőztették magukat, nem késleltethették a munkát, a leszámolás ideje vasárnap délután volt a nagykocsmánál, ott civódtak, verekedtek, törlesztették le az adósságot. Ha békében érték el a 'rend végét, kicsit fújtak, váltogatták, cserélgették a helyeket, néhány szót ejtettek és úgy indultak újra a munkának. A fű a röndben száradt. Ha gyönge volt a rönd, még forgatni sem kellett. Ha csak tehették és az idő engedte, úgy intézték, hogy a szénakaszálás a pünkösd előtti hétre esett. A fű az ünnepek alatt száradt, az azt követő héten gyűjtötték fel. Ha eső jött közbe, többször is meg kellett forgatniok. A forgatásra asszony, ember, gyerek, mind kinn volt. Visszafelé kezdték el, ott, ahol a kaszások abbahagyták. Övatosan fordították, hogy a fű a tüvin forduljon meg és ne kuszálódjon. A gyűjtésnél is összesgítettek férfiak és asszonyok egyaránt. Mindenki választott magának egy röndöt, azon favellával görgette, hajtotta maga előtt a szénát, vagy ha olyan rövid volt a fű és görgetni nem lehetett, vellázva dobálgatta előre, amíg egy jó vellarakomány össze nem gyűlt. Ebbe beletűzte a vellát és előrevitte a renden !()•—15 lépésre, olyan távolságra, melyen még egy hasonló nagyságú csomót összegyűthetett. Miután a szénát letette a rendre, visszament a félbehagyott rendig és felszedte a maradékot. Ezután a másik oldalára ment az összegyűjtött szénának, olyan távolságra, melyen újra két ilyen csomót összegyűjthetett és azt is a rakásra tette. így a rendek irányára merőlegesen kialakultak a hurkák, vagy vellázatok vonala. A hurkák távolsága egymástól összesen 4 vellára való csomóhoz szükséges távolság volt a renden. Arra is ügyeltek, hogy a hurkák szép egyenesek, szabályosak legyenek. Ha mindjárt hordták a szénát, a hurkákat egyenesen a kocsira rakták. Legtöbbször azonban a hurkákat is össze kellett terelniök. Két férfi hajtotta a hurkát egymás mellett dolgozva mint a galacsint a bogár és az asszonyok gereblyéztek utána, ha olyan volt a fű, hogy a rétet gereblyézésre érdemesnek ítélték. Az uradalomtól bérelt, vagy feles kaszálón nem gereblyéztek, csak a magukén, hogy az elmaradt széna a fű további növekedését ne akadályozza meg. Általában 10 rönd szélességet az egyik és 10 rönd szélességet a másik oldalról hajtottak össze és ez adott ki egy vontató nagyságú szénát. Vizes, tocsogós helyen csak pötröncét hajtottak össze. Három rönd szélesség a hurkából egy pötrönce rakomány széna. Ilyen helyről mihamarább ki kellett ugyanis vinni a szénát, mert a legkisebb esőtől is a lapok vize felduzzadt, és akkor kocsival a rétre behajtani már nem lehetett, a széna 20* 307