Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

IRTÁSOK, RÉTEK, KASZÁLÓK - A kaszáló és a rajta termett fű értéke

Andronak ex praehabito usu et jure vicinitatis ítélte a Tanács".

17 Ugyaninnen 1827-ből van első adatunk arra, hogy valaki ilyen lapot kerítéssel akar hozzáfoglalni rétjéhez. Valószínű erre csak azért kerülhetett sor, mert egyrészt ebben az időben már a fokok eltöltésével a laposok kezdtek kiszáradni és értékesebb szénát teremni, másrészt a mohácsi szigetben nem kellett a jobbágyoknak attól félni, hogy az ilyen foglalással megnövekedett rétét beszámítják telki állományukba, illetőleg ha az illetőségén felül lett volna, területét más ingatlanából csatolják el. Ez az ügy is a bíró elé került: „Somogyvárácz Frányó abban álló panaszát terjeszti elő, hogy Berev Miat rét szomszédja az egész rétnek lapját el foglalván azt bé keritteni akarja, könyörög azon lapnak felosztása azonos eszközöltessen. — Két esküdt a rétet megvizsgálván jelentették, hogy az érdekelt rétet ugy találták, hogy a két szomszéd között fekvő laposság tsakugyan mind a két szomszédot illetné annyival is inkább, mivel az ollyan foglalt réteknél található laposság mindenkor egyarányosan fel osztani régi szokásban volt, mely szokás itten törvénnyé válván a szerint ezen lapány hason két felé felosztatni és az illető feleknek által adatni rendeltetett."

78 A magasabb háti, vagy legalábbis már nem vízállásos rétek közti laposok hasonló, szomszédok közti felosztása, bizonyíthatóan szokásban volt a Sárközben és Szekcsőn is. Vidékünk többi falvaiban is hasonlóképpen történhetett. A decsi és pilisi úrbéri elkülönözési per során Vas Gereben a rétek közti nádas laposokat a jobbágyok számára kéri megítélni anélkül, hogy azokat rétilletőségükbe beszámítanák, mivel „árvíz idején az rétjök mellett fekvő lapályos helyeken csolnakról a nádat lekaszálták és barmaikat ekép élelmezték, a szárazabb években pedig a kérdéses lapályos réteken termett füvet szinte betakarították". A laposokon való osztozkodás a réthatárok tekervényessége miatt nem volt mindig egyszerű. Elvben a szomszédoknak egyenlő joga volt, de ezt módosíthatta a szokásjog, vagyis az, hogy bizonyos területeken melyik család kaszált háborítatlanul hosszú időn keresztül. Mikor például a Sárközben és Mohácsott az úrbéri elkülönözés végrehajtását előkészítendő, a mérnökök felmérték a határt, hogy kitűnjék, mi van ténylegesen az egyes volt jobbágygazdák kezén, az öregek mutogatták meg meddig használták a laposokat a régi szokásjog alapján. Az előkészítő felmérés során és azután, amikor az elkülönözés végrehajtásánál a rét illetőségét ott adták ki, ahol régebben a jobbágyok foglalt rétje is volt, sokan nem merték e ritkábban kaszált és kevesebbet érő részeket a maguk nevére íratni, nehogy e rossz részekkel kiteljen az illetőségben megszabott mennyiség és az azon felül lévő részt esetleg jobb területből kelljen leadniuk, vagy érte megváltást kelljen fizetniük. Voltak azonban olyanok, akik bátran bevitték a csóvát, a kitűző lécet, a bokrok és nádasok közé is. Az elsők úgy gondolták, hogy eddig sem adóztak a rétükkel határos részekért és ezután sem jön majd az állam a rétek közé kaszálni, tehát ezután is ingyen fogják majd használni. Csakhogy a kimérés során érthetően az uradalom nem egyezett volna bele abba, hogy a neki maradó rétbirtokok és nádasok szétszórva a jobb minőségű úrbéres kaszálók között, a nehezen megközelíthető laposokban legyenek és ezért nyilván úgy mérette a réteket, hogy azok közt ne maradjon senki földje. A sárközieknek sikerült telkenként hatalmas rétilletőséget kiharcolni és sokan azon felül lévő réteket is megváltották, de ez nem sikerült például a szekcsőieknek, akik elkeseredetten és hiába tiltakoztak az ellen, hogy a laposokat is nevükre és a sárközieknél sokkal kisebb illetőségükbe mérték és így néha legjobb minőségű rétjeiktől estek el, kitelvén a kompetencia. Erről szól az a szekcsői úrbéri perekhez 300