Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Állóvizek, vízmedrek, vizes, mocsaras helyek

(ti. az uradalom és a volt jobbágyok szigetbirtokát elválasztó vonal) határvonalon kívül vagy belül az uradalom kizárólagos tulajdonai maradnak. Az egyetlen mohácsiaknak jutott halastó, a Zátonytó. Ide kellenek a Sáros, Simia, Kanda, Écs, Kutas, Rasztok és Disznóvize (ti. fokok).

68 Kopolya, Kobolya. Köznév, mely jelzős szerkezettel válik helynévvé. A kisebb mélyvízű, rendszerint hirtelen nagy erővel kimosott tavacskák, gödrök a kopolyák vagy kobolyák. A gödör szó jelentéséhez hasonló, de a kopolya megnevezés egyértelműen utal a keletkezése módjára is. Különösen ott keletkezik, ahol a víz gátat szakít át, vagyis ahol szakadás van, ahol a szoros helyen a víz sebessége megnövekszák, így pl. a Duna töltéseken áttörő víz a töltések helyén vagy közvetlen mellette szokott még kopolyákat vágni. Ezeket a kopolyákat a töltések mentén bármelyik újabb térképen megtaláljuk. Az is megfigyelhető a térképeken, hogyha a kopolya a töltés tengelyében támadt, úgy a töltést inkább körülvezették a kopolya partja^ azt nem újították fel a kopolyán keresztül. Fájsz alatt Dusnok határában a gátépítések során eltöltötték a Vajasból eredő Kovács fokot, úgyhogy azon a kocsik is eljárhattak. Az 1862-es nagy árvíz áttörte itt a gátat „kirohant és oly nagy gödröt vájt sebes zuhanása által akadályozhatatlanul azon a helyen, hogy annak mélysége apadás után négy ölet megközelítette, de ezen mélység amaz évben ismét eltöltetett, melybe mintegy 500 ember munkája igényeltetett, kik lészán vagy cserényen hordták bele a 3000 kocsi teherre számított roppant sok földet

t s így ezen töltés újólag kocsikkal járható lett" (Dusnok, Pesty). A szekszárd-keselyűsi töltött műút mintegy 4 km-es nyílegyenes futását az 1862-es árvíz átszakította. Ma is látható az a tó a kendergyárnál, mely a töltött út közepén keletkezett. Az út helyreállításánál kénytelenek voltak félkörben megkerülni azt az új töltésen. Több száz vagon kőre és földre volt szükség a szekszárdpalánki vasútállomás felett elszakított vasúti töltés helyén 1956-os áradáskor támadt kopolya betöltésére. Ez a kopolya a vasúti töltés által kettémetszve ma is látható pedig a kopolya területe alig több 200 m

2-nél. A kopolya mély, fala meredek, altalaja rendszerint homokos, kemény, vize tiszta. Itatásra, fürdésre kiválóan alkalmas, de veszélyes. Hal is marad benne, de ha árvízkor nem kap utánpótlást, könnyen kiveszhet belőle, mert oldalán ivásra alkalmas csekély víz nincs. Meredek oldala miatt többnyire; nincs a szélén nádas vagy gyékény sem. A legszárazabb esztendőkben sem szárad ki. „A jajtanyai kobolya egy soha ki nem száradó, sulymot nagymenynyiségben termő tófenék." (Báta, Pesty.) „(A kobolya) nyáron nem szárad ki nem mindig közlekedik rajta víz, csak nagy árvizekkel közlekedik a Dunával gázlók, récék költenek benne és súlyom terem benne" (Decs) Kobolya — „amit a Duna mosott ki" (Madocsa), Tőjei kobolya, Nyárerdei kobolya, Szőke kobolya (Bogyiszló), Szőke kobolya (Decs), Határ kobolya, Jakab kobolya, Dóri kobolya, Rác kobolya, (Szekcső, 1866-os térkép). Dunapatajon a kobolya neve kopostyán „két domb közti völgy, vízállásos, a Duna kiöntésétől ered" (Pesty). Bogyiszlón a kisebb kobolyát, a csak 2—3 m átmérőjűt, nevezik kopostyágnak. Hasonló értelmű a kotyola — „szántóföld, (most) vízmosásos hely, ahol a víznek kisebb esése révén ott zuhogott, kotyogott, innen nyerhette elnevezését" (Ordas, Pesty). Innen veheti eredetét a Paks határában fekvő régi Kotyolai csárda. Kotyor — „kisebb gödör, akkora mint egy udvar (az ármentesített határban helyét) bozót árulja el messziről" (G érjen), Kotyor — a falu alatti gödrök az Ásvány mélyebb részei Decsen. Hasonló helyet jelentő szóra vezet25