Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ERDŐK HASZONVÉTELE - Faizás

amivel dolgozott. A XVIII. század végén még zálogként kezelik, de a váltságdíj, a 12 forint, oly nagy összeg, hogy azt hamarjában rendszerint a megfogott jobbágy ki nem tudja fizetni, így lefoglalt vagyonát elárverezik Mohácson. 1841ben már egyszerűen Werbőczi törvénykönyvére való hivatkozással kobozzák el és verik dobra egy deutovai paraszt szánját és két lovát két szálas puhafa levágása miatt. Aki a lopót megfogja, kocsiját, lovát elveszi és Mohácsra hozza, az az elárverezett jószág értékének a felét kapja meg pénzben.

24 Ezért a Bács megyei falopók, hogy pórul ne járjanak „falkástul kocsikkal belémenvén ugy irtják (az erdőt) sőt a mi embereinket kötözik meg benne és verik meg, mellyre nézve az öt Erdőpandurok mellé több városiakat rendelvén három embert és két kocsival négy lovakkal fogtunk" — olvassuk a tanácsülési jegyzőkönyv 1802-es bejegyzésében. Hasonló, valóságos hadijelentések szép számmal vannak. Pl. egy Mohácsott szolgáló baracskai születésű szolgalegényt azért vernek meg 12 pálcaütéssel, mert hírt adott a falubelieknek és a dautovaiaknak, hogy ekkor és ekkor ne jöjjenek az erdőbe, mert a mohácsiak lesben állva várják és megfogják őket. A falopásoknak azzal is elejét kívánták venni, hogy lezárták a szigetbe vezető utakat és átkelőhelyeket, csak a város révén át közlekedő kocsikat engedték be. Keményen büntették azokat a városi lakosokat is, akik ugyan engedélyt kaptak favágásra, de a levágott fát a város rendelkezése és az egyezmény ellenére más falubélieknek adták el.

25 A városi lakos úgy juthatott fához, hogy a bírónak előadta kérését, milyen célra, milyen fára van szüksége, ehhez kért vágási engedélyt, vagyis cédulát. Ugyanígy kellett kérnie cédulát fennálló puhafa vágására is. A puhafát illető szabadfaizás csak azt jelentette, hogy a földesúr és a város között kötött szerződés szerint az uradalom a puhafa erdők feletti felügyeletről lemondott. A város a puhafa erdőket is védte. A cédula birtokában most már levághatta a kért fa mennyiségét, de csak a vágásra kijelölt erdő területén. A levágott fa mennyiségét s a vágás helyét a város szigorúan ellenőriztette. A kiválasztott fára az első foglalás jogai érvényesek, ezért a kidöntés után rávágta tulajdonjegyét. A jobbágyok fához való jogát az urbárium és az uradalom rendtartása szabályozta. Ez a jog az idők folyamán változott, szűkült, de az ezekhez kapcsolódó, azokat kiegészítő, vagy egyes esetekben helyettesítő, íratlan jogszabályok együttesen határozták meg az egyén fahaszonvételének tényleges módját. Így például az uradalom nem korlátozta a száraz gallyak gyűjtését, elvben ehhez mindenkinek volt joga. Az azonban, aki bizonyos fákról, bizonyos helyről, pl. „szállása kerülettyéből" hosszú idő óta gyűjtögette már a fát, az előjogot formálhatott arra a területre és eltilthatta az odatévedőket. Ezt a jogformálását azonban ki kellett nyilvánítsa, amíg ezt meg nem tette, addig igényét senki sem ismerte el. 1796. február 26-án a mohácsi tanács tárgyalja Atyim Pávo panaszát, hogy „Alabert Mártony és Miska legények ... mólt hétfőn midőn ezek száraz ágat a szállás körül szedegettek volna, azon okból, hogy amaz panaszolkodó tudniillik, tiltotta a kerülettyében az ágakat szedegetni, hogy az egyiket pofon ütötte, őtet megragadvá,n fejszével a mellét és nyakát tetemesen megtagolták és kék sebeket rajta ejtettenek." A száraz fához hasonlóan nem kellett külön engedély a földben maradt tuskókhoz sem, az azé lett, aki először fogott hozzá a kiásásához. Ha valaki a tuskót otthagyta, láthatóan hosszabb időn keresztül nem törődött többet vele, úgy arra ismét más is formálhatott jogot. Így van rá példánk, hogy a már kiásott tuskót más darabolta fel és szállította haza magának az erdőből, ezért a tuskó kiásó ja a bíróhoz fordult 242