Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Vízi közlekedés

ahogy a fa kiadta Volt egy emberbíró csónak és voltak olyanok, melyekbe 10—15-en is belefértek. A csónak szó vidékünkön előfordul még csólnak

: csónik alakban is. Mohácson aranicaként is előfordul.

246 Ladikokat, vagyis deszkából készített csónakokat csak a múlt század közepe táján kezdtek nagyobb számmal használni. Első adatunk Mohácsról 1821-ből és Bátáról 1846-ból származik.

247 Figyelemre méltó, hogy az 182 l-es mohácsi és az azt követő 1834-es, ugyanonnan való adat is ladik bérléséről maradt fenn. Az utóbbi egyenesen arról szól, hogy a „ladik bérlés által szegény öreg magát táplálja". A csiklik szó, mint kisebb, egyszemélyes ladíik neve bukkanik fel Decsen. A csónak, ladik, elvétve szekér, tehát jármű összefoglaló neveként Bátán régebben használatos volt az edény szó is. Magam csónak értelmében már nem találkoztam vele, de kocsi és kocsirakomány értelmében igen: „De sok edény elment már ezen a derék úton (ti. országúton)". „Hány edénnyel volt kukoricátok?" (Vagyis hánv kocsira való volt.) Alkalomadtán két csónakot összekötve vitték át a vízen a szekereket, mint az egyik panaszlevélből kitűnik. „Ha vízáradás van rajtunk, mely gyakran megtörténik, szekérrel másképet ki nem mehetünk, hanem úsztatva, életünk veszedelmével és szekereinket csónakon költöztetjük ki" (Decs).

248 Az 1880-as évekig csónakon, ladikon jártak a sárköziek szőlőjükbe is. „Nagyapám mesélte, hogy ott volt leverve a sövénykapunál a karó, a csónak ahhoz volt kötve. Beszálltak és Városhelynél szálltak ki" (Decs). „A porta véginél volt egy ászok, a ladikot kikötötték oda" (Decs). „Kint volt a nagyapám a tanyán és akkor úgy hozott ki neki a nagyanyikám önni. ,És uján nagy csónakjik vót, szép nagy csónakjik vót, és lakat hozzá, hogy ami ott van Városhelön az a domb, mindönkinek ott vót egy nagy kerek oszlop leásva és abba ez a nagy vastag lánc bele. És ahhó kikötötte azt a ladikját a nagyanyám és akko úgy mönt föl a nagyapámhó, úgy vitte fő neki az önnivalót. Mikor hazagyütt, akkó oszt fölüt. Mindeék csónakon, ladikon jártak haza" (Decs).

249a „Az asszonyok ladikon vitték ki a libákat Városhelre legeltetni, a kis libákat" (Decs). „Az asszonyfélék azt mondták, hogy ha utolsó pöndölüket is aggyák el, csak épiccsék meg a töltést, mert megunták a vízben való járkálást. Azok nem szerettek járni ladikon, jobban féltek. De nekik is kellett járniuk a t^szdflot munkálni" (Decs). Szárazabb időben hamarább kiértek, ha a Fenyérorrig, a Belső Föld nyugati sarkáig kocsin vagy gyalog mentek és onnan eveztek a Városheli dombig. Csónakon jártak a sárköziek szállásaikra is állatokat etetni, szénázni és azon hozták be a napi fejést is, ha olyan volt a vízállás. „Mozolai István csónaka a helység alól az Ásvány vízéből, akkor midőn a nagy vizekben barma táplálására legnagyobb szükség lett volna, el tolvajlódott, mely csónak Pilisen megtaláltatott.'

m9h Ladikról vágták tavasszal a zsenge nádat az állatok felerősítésére és nem egyszer csónakról aratták ki a vízből a búzát is. Csónakon jártak ki az ártéri gyümölcsösökbe, káposztás- és haj máskertekbe, például a decsiek Szomfovára, a bátaiak a Középsőbe, Szulakba, Nagyszigetbe, a nyékiek Pörbölybe, a mohácsiak, szekcsőiek a Szigetben lévő veteményeskertjeikbe stb. A múlt század végefelé már komp járt ki a decsi külső földekre. „Azt is hallottam, hogy Öri István olyan kompot készített, hogy nem kellett evezni, hanem kereke volt, lapockás, és két ember hajtotta, mint a darálót. Azt a Városszéli dombig kellett hajtani. Mikor a Duna áradt, ez a lapos rész mind víz volt, kb. 2 és fél km. A Sárvízen és a Horgason is nehéz volt az átmenés, bokrok, 224