Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat - Halászási módok és szerszámok

ki hányattassák és széllel bocsáttassék ... akarjuk, míglen a Processusnak vége nem lesz."

172 Valamivel korábban, 1771-ben ugyanitt a mohács—kölkedi határon volt az „orvén fönekén egy két kürtü, vagyis ágú veisz ... annak fölső kürtjét mohácsiak, az alsó kürtjét pediglen halászván kölkediek bírták" — vallotta az egyik tanú. Két másik a kölkedi és mohácsi határperben nem érdekelt tanú szerint is megosztva bírták ezt a vejszet, s a fölső a mohácsi kálvinista mesteré volt egy időben, az alsó pedig a kölkedieké.

173 A régiségből tehát a kürtőre vonatkozóan a következő adataink vannak: 1. Genus piscatura Kürtő (lehet, hogy íráshiba kürtő helyett) — melyet a Dombó nevű halastóban használtak (Pilis, 1690.). 2. „Kürtők, avagy vejészek minemű Vesszőből fonattassanák..." (öcsény, 1758). 3. Helységünket a kürtőkben fogott hal eránt nem taxálták (öcsény, 1790.). 4. „orvén fönekén volt egy két kürtü, vagyis águ veisz" (Mohács, 1771.). 5. A szó ismeretlen ma és a közelmúltban. A 30-as években az öregek sem ismerték. Az első három adatból arra kell következtetnünk, hogy a kürtő a halfogó szerszám neve és nemcsak a vejsz része. A 4. adatból pedig két dologra lehet következtetni. Egyrészt, hogy a kürtő valami nagyobb létesítmény, melyet közösen használt a falu, ül. város. A vejsz vagy a balogfej — melyet- Csalog a kürtővel azonosít — nagyságát nem lehetett növelni, mert bizonyos nagyság felett a vejszből való kihalászás már nehézkes. Ahogy a kürtőkről szóló vallomást 12 évvel követő tanácsülési jegyzőkönyvből kitűnik, ugyanazon a helyen később a kölkediek a tóba vejszeket hánytak és kihányták, szaggatták a mohácsiak vejszeit. Tehát ott, ahol azelőtt két kürtő volt egybeépítve, ott később számos vejsz fért el mindkét részről. Másrészt a kétágú, vagy két kürtös vejsz olyan összetett vejszformát juttat az eszünkbe, melynek fejéhez két szélesedő, kürtőszerű szerkezet vezeti a halat. Ezért gondoljuk, hogy a kürtő olyanféle, vagy ahhoz hasonló vejsz lehet, mint amilyent a Fertőről közöl Hermán Ottó — szintén kürtő néven. Nem lehet véletlen a név azonosságán kívül az, hogy a fertői kürtő alaprajza szintén egy kettős megoldású ún. ikervejsze, mely ellentétes irányból jövő halak fogására alkalmas. így lehetett elosztani valamikor az örvény föneke tavat is a kölkediek és mohácsiak között. A nagyobb, bonyolult és fáradságos készítésű kürtő nemcsak kiment a divatból, hanem megszűntek azok a nagyobb felületű ártéri tavak, melyekbe ilyent állítani lehetett, nem is beszélve a vejszeállítás jogi feltételeinek megváltozásáról. Ezek magyarázzák azt, hogy a kürtő szó elveszett. A fokgazdálkodás leszámolásával feledésbe merült a szerszám neve. Ha a kürtő a vejsze egy bizonyos részének, a balogfejnek lett volna a neve, nem találunk arra magyarázatot, hogy miért felejtették volna el. A decsi vejszés tavakból még a múlt században is működött néhány. Ilyen volt a „Bán tó az Ólak alatt. Itt is halásztak. A Bán tó kiment a Dunáig, nádas, gázlós tó volt, nem volt folyóvíz benne. Vejszekkel halászták, fonyott nád vejszekkel. Mikor a tavasz eljött, az emberek kimentek dolgozni a högyre, csak szombaton este jöttek be, akkor már szedelődzködtek az asszonyok délután: ,gyertek, menjünk ki a tóra a vejszékre, mert az emberek hazajönnek!' — az asszonyok is tudták fogni abból, mert abba mindig volt, csak legyen aki kiszedje ..." „Hosszú fejben csináltuk a vejszeket a lapokban. Még 207