Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat - A halászat joga, adója és bérlete

adat vidékünkön, hogy a halászóhelyeket a falu osztotta volna ki a lakosságnak akár egyszer és mindenkorra, akár pedig ismételten bizonyos időre.

12

^ Vittnyéd összeírásából idézett mondat nem egyértelműen mutat valamilyen kiosztásra, inkább azt gondolom, ott is első foglalás jogán birtokolták a halászóhelyeket. A közösség — csakúgy mint vidékünkön — csak a méltánytalan birtoklás ellen léphetett fel, mint tette azt az irtáskertekkel kapcsolatban is. A Duna mentén az esetek többségében tehát ez az első foglalási és tartós használathoz kapcsolódó, halászóhelyhez való jogot nem választhatjuk el az egész ártér együttleges, komplex használatának kérdésétől. Az ártérben lévő szállás és rétbirtokok egy-egy halászatra is alkalmas fok, tó mentén helyezkedtek el. A szállás jelentette a hely legemelkedettebb, gyakran mesterségesen is magasított, többnyire árvízmentes pontját. A szálláshoz itatóhely, haltartó gödör vagy rekesz tartozott. Ennek közelében volt halászóhely is. Ebbe a vizet itatáshoz és halászathoz egyaránt rendszerint mesterségesen készített és fenntartott hosszabb, rövidebb fok szolgáltatta. A szállás körül lévő erdő vadgyümölcseit a szállás gazdája oltogatta be és foglalta le a maga hasznára. A szállás körül vágta a nádat, kaszálta a szénát, gyűjtötte a száraz fát, vadmadártojást stb. A tavak és fokok névanyagában többször találunk rá utalást, hogy az illető víz a mellette szállást építő, esetleg a fokot is vájó, vizet használó és halászó családtól nyerte a nevét. Pesty helynévgyűjtése idején 1864ben imár, a fennálló jogrendhez híven, az ősi jogon halászó falusiak orvhalászoknak minősültek, hiszen az uradalom a halászat minden fajtáját és mindenhol tiltotta. Azért olvassuk Báta helynevei közt az ilyen és ehhez hasonló magyarázatokat. „Szunda görönd — kaszáló nevét hasonnevű tótól veszi, utóbbi viszont Szunda nevezetű orvhalászról neveztetik. Bárdos foka — Dobordi foka — az ott portyázó orvhalásztól vette nevét." A helynevek összeírója,' azonban nem volt következetes, a régi, foglalásos tóbirtoklás, használat megítélésénél. Felmerül azonban annak a lehetősége is, hogy néhányan a volt tófoglalók, tóbirtokosok közül valamilyen formában kiárendálták, jogot szereztek e halászóvizek használatára a jobbágyfelszabadítás után is. Ennek a következtetésnek az alátámasztására más bizonyítékunk nincsen az emlékanyagon kívül, csak a helynévgyűjtő néhány magyarázó megjegyzése. így a Nyéki tóhoz hozzáfűzi: „Nyéki nevezetű halász árendástól örökölte nevét... Ignátiz tava — tófenék, bizonyos Rácz Ignátz halásztól vette nevét... Dér tava, most a bátai Dér János birtokában van" (Pesty). A fok és szállás egységét kell látnunk egy mohácsi ítéletben. Eszerint az egyik mohácsi lakos „ennek előtte circiter 22 esztendőtől Mohácsi Szigetben Zátony allyában kiásott fok parton alól 26 öl szélességű és 24 öl hosszúságú bizonyos darab helet birt és most is bírja annak birtokában őtet Mohácson lakó Baracz Miat Háborgattya és ki akarja tiltani. Deliberatum est: (mivel) ... most is bizonyos árkok látzanak meddig eddig is birta volna említett Bubrek Mártony ususában volt sőt irtást is tett volna rajta, ezért a bíró neki ítéli."

122 Családnevek fokokhoz és tavakhoz való kapcsolódásához igen sok példát hozhatunk fel Öcsényből, Decsről, Alsónyékről, Bátáról, Szekcsőről és Mohácsról. Mindezek a család ősi, foglalás alapján szerzett halászati jogára is utalnak. Ezért volt természetes Szél András kérdése gyermekkorában öregapjához, amit 1959-ben jegyeztem fel: „Börzsöny Pál foka, — mondtam öregapámnak: azt mondja meg ketek, hogy emberemlékezet óta ott volt a szállásunk a Börzsöny Pál fokánál, hát akkor mért Börzsöny Pál foka az, miért 13 Tanulmányok Tolna megye történetéből VII. 193