Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat

református egyház anyakönyvében erre vonatkozóan például a következő érdekes feljegyzést olvashatjuk: „A nagy Szárazságban az egész Külső Nádas Réttség annyira el volt égetve, hogy 1792-dikben szömörtsü vagy Gutsma', Gombát ugyan bámulásra méltó bőséggel lehetett szedni, akiknek reá idejük volt." Nemcsak a határt, hanem a településeket is veszélyezteti az egyre magasodó, egyre hirtelenebbül, s pusztító erővel kitörő árvíz. 1809. és 1911-ben a bal parton elpusztul és többé már soha fel nem támad egy sor, a középkor óta lakott falu: Kara, Varát, Kákony a Pandúr. Sükösd, Érsekcsanád és Géderlak lakosai elmenekülnek és magasabb emelkedéseken építik fel lerombolt falujukat.

34 1829-ben Bölcskét és Madocsát éri ez az elemi csapás: „Március 21-én tört be Bölcskén át Madocsára és annak nyugati részét elöntötte, 220 házba ment be, 99 ház dőlt össze, 105 ház maradt szárazon. A lakosok a Torony uccába vonták meg magukat, ladikkal, hónaljig érő vízben mentették a menthetőt. .. el vesztett vagyonjaikért kesergő férfiakkal és fejekre kaptsolt kezeik alatt jajgató asszonyokkal..." volt tele az utca. 24-én dél felől a gátat átvágták, hogy a víz levonulhasson.

35 1830-ban Bátánál megakadt a jég, s még Alsónyéken is csak a „falu háza" körül maradt kevés száraz hely, ahová a lakosok ladikkal hurcolkodtak fel. 1838-ban, újév napján újra Madocsára zúdul a jeges ár és 28 házat dönt le, majd ez év márciusában további 38 házat. Árvíz van Sárközben 1843-ban, 1847-ben, 1850-ben, 1853-ban, 1857-ben, 1861-ben is. 1864ben Decs magaslatra épült házai közé is benyomul a víz a legöregebbek sem emlékeztek még ilyen vízre. Megismétlődik ez valamivel kisebb vízmagassággal 1865., 1867-ben is. 1868-ban a víz olyan sebesen jött, hogy sok marhát már nem tudtak kihajtani idejében. 1875-ben Bogyiszló szenved á víztől, az 1876-os árvíz országos méretű volt. „Anyámtól hallottam, hogy fent volt a víz. Doboltak, kürtöltek, kajabáltak, mentek ki az állatokkal a (külső) földre..." (Öcsény). 1892—93-ban Bogyiszlót szinte egész évben teljesen körülzárta a víz, a kormány a falu kitelepítését rendeli el, de a lakosok még most sem akarnak elmenni. Bogyiszló nagy része romba dől 1945-^ben és 1956-ban is, amikor az állatok százai pusztulnak el. Ilyen magas és hirtelen víz talán még soha sem járta ezt a tájat. Csak néhány helyi feljegyzésre, emlékezésre támaszkodó felsorolásom korántsem adhat teljes képet.

36 Például az Ordastól Bajáig terjedő Pest megyei Sárközi Ármentesítő Társulat jelentése szerint csak 1872—1882. között 28 árvíz öntötte el a társulat védgátjait.

37 A Sárvíz és a Duna szabályozási munkálatait nagyrészt helyi munkaerővel végeztették el. Általában májú? vagy június hónaptól szeptember közepéig dolgoztak. A megye járásonként vetette ki a közmunkakötelesek számát, a járás pedig községenként határozta meg az egy hétre kirendelt munkásokat. Ugy számították, hogy minden 20 ház állított ki egy munkást három hétre. Egy házra egy évben legfeljebb kétszer kerülhetett sor. A kivetés csak a házzal bíró nemtelenekre volt érvényes. Nem kötelezhették az elöljárók a hazátlan zsellért, a konvencionális cselédeket, a taxalistákat és a kúriális funduson lakókat sem. A megye rendelkezése szerint „a munkának és aratásnak szorgos ideje lévén a Bíráknak különös felelet terhe alatt meghagyatik, hogy tsupán a gyermekkel és cseléddel bíró jobb gazdákat és olyanokat a kik vagy aratásra éppen nem szoktak menni, vagy ha mennek is, annak el végzésében elegendő cselédjei vágynak, nem pedig a szegényebb sorsú magány 173