Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat

emlékezetben. Faddon 1775-ben 47 fok nevét írták Össze, 1864-ben 20-at. Ezek közül csak egy szerepel mindkét jegyzékben. A fokokat, mint halászó helyeket, adták, vették, cserélték. A fokok készítésének módjáról is maradt fenn emlékezet. Síkabb terepen először keskeny árkot (a vízépítés szakkifejezésével vezérárkot) vájtak, majd a víz maga segítette kimosni medrét. Másutt komoly méretű földmunkát végeztek. Börzsöny Pál fokáról mondják, hogy vannak szakaszai, ahol olyan meredek, hogy „nem is lehet benne itatni, mérhetetlen mélysége van", vagyis a csatorna jelentős magasságú ártéri emelkedéseket vág át. A régi vízhaszonvétel tehát a fokok segítségével történt, ezért nevezhetjük ezt fok-gazdálkodásnak is. Ez a fok-, vagy vízgazdálkodás azonban nem merült ki csak kisebb fokok létesítésében és fenntartásában. Magát a Dunát is új mederbe tudták terelni. 1775-ben, fél évszázaddal a Duna-szabályozás megindulása előtt már Decs határában Ásás Dunáról hallunk, így nevezik, amint láttuk a következő századokban is a Duna-kanyar mesterséges átvágásait. Az 1775-ben említett Ásás Duna építéséről semmiféle adatunk nincsen. „A felső és alsó(fok) Kis Hód Duna Fok, mely az Ásás Dunábul mintegy 2000 lépésnyi hosszúságig a Szomjával Kis Hód Dunába szakad . .." olvassuk az 1775-ben végzett fok-összeírás jelentésében.

7 Tanulságos a bátaiak 1783-ban a vármegyéhez intézett kérvénye a Duna folyásának megváltoztatására. Ebben a levélben már a Sárvíz mesterséges medréről is hallunk. „... a Duna éppen a Helység derekának és a templomnak neki szeget(t) és kevés idő múlva (ha így marad) el is pusztítja és semmivé teszi. Ezen veszedelemnek és kárnak orvoslása a Helységnek pedig éppen meg maradása úgy leginkább és igen könnyű erővel orvosoltatnék meg, ha gyűrűs háj felé (mely a méltóságos Kalotsai Érsek eö Excellentiája határában vagyon, a hol tudni illik a Két Dunának leg nagyobb ütközete vagyon Szeremlei Helységnek alól) ell vájattatnék. Ha a Dunának folyása a Gyűrűs háj felé venné magát és arra el vájattatnék, a Sárvíz Canálisának nem lenne semmi fönnt tartóztatója, hanem inkább szabad folyása lenne, mert a Zátontúl ell öntetvén, minden szabad folyását el vesztené és a Duna tóvá változna."

8 Ismerték a mellékágak rekesztését és sarkantyúkkal való sodrásvezérlést is, mintegy 13 esztendővel a hivatalos Duna-szabályozás megkezdése előtt, 1807. januárjában a mohácsi tanács ülésén azt tárgyalja, hogy „a Dautovai (Dávod) Kis Szigetecske a Cameralis Uraság által oly fortéllyal és erőszakkal recupáltatik, hogy a tsendes folyású vizet rekesztessél, sántzokkál, fassinákkal rekesztetik." A tanács attól fél, hogy hamarosan a dávodiak a szigetbe száriam lábbal mehetnek és így azt használni, végül pedig elperelni fogják. Ezért úgy döntenek, hogy az ártalmas rekesztést lerombolják.

9 A mesterséges mederváltoztatások alattomos módjával középkori jogunk és Werbőczy is foglalkozott.

10 Építettek gátakat is, mellyel a feleslegvizek nem kívánt helyen való kiáradása ellen védekeztek.

11 A régi térképeken, mint pl. Bogyiszló határának 1863-as térképén, valamint több helyen máig is fellelhető ártéri töltések nagy része azonban nem gát volt, hanem mesterségesen feltöltött, emelt közlekedő út. E mesterséges fok-gazdálkodás és vízrendszernek a létesítése nemcsak több emberöltő, hanem évszázad tetemes emberi munkaerejét emésztette fel, hanem fenntartása is igen sokat kötött le abból. A kezelés, a megújítás hiányában kereshető pusztulásának egyik oka. A XVI—

XVII. század hadjárásai, nemcsak elpusztították az ezt fenntartó és ebből élő lakosságot, hanem szét11 Tanulmányok Tolna megye történetéből VII. 161