Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat

Az ártéri haszonvételek Folyó- és állóvizek, nyílt TÍztiikrök, mocsarak VÍZHASZONVÉTEL ÉS VÍZGAZDÁLKODÁS Az európai műveltség őstörténetében — Gordon Childe szavaival — az újabb kőkor forradalmi változást hozott: az ember már többet nemcsak a természet önkényes ajándékainak összegyűjtögetéséből él

? hanem sikerül úrrá lenni felette, vagy legalábbis sikerrel kezd vele együttműködni.

1 Vizsgált vidékünk népe a Duna, kisebb mértékben a belé torkolló kisebb vizek, azok közül pedig elsősorban a Sárvíz évenként különböző mértékű, de ismétlődő kis- és nagyvíz váltakozásának ritmusa szerint alakította ki sajátos haszonvételeit és életformáját. A XVIII. század végéig nem kísérelte meg azt, hogy útját állja az árvíznek vagy azt szűkebb területekre korlátozza, hanem éppen ellenkezőleg, mind nagyobb és nagyobb területeket próbált bekapcsolni e természetes lélegzésbe. Az évenként felülről, főként a Dunán érkező nagy víztömegeket mesterséges fokok, csatornák segítségével szétvezették a hatalmas ártér minden zugába, a halászó víznek alkalmas tavakba és mélyedésekbe, a kaszáló rétekre, a gyümölcsösök aljába és legelőkre, majd az apadás idején lehetővé tették a vizek visszakerülését a mederbe. Közben biztosították az ártérben élő emberek és állatok és más értékek kivonulását, illetve megmentését, különböző mesterséges létesítményekkel, halmokkal, töltésekkel és szélvédő fák, fasorok ültetésével.

2 E vízgazdálkodási mód a legkisebbre csökkentette annak a valószínűségét, hogy a nagy és hirtelen erejű árvíz rombolhasson és pusztíthasson. Nemcsak a településeket, művelt földeket, hanem magát a mesterségesen kialakított és fenntartott vízrendszert védték meg ezzel az árterületeket jellemző állandó változások rombolásától. A középkori ember ezt a vízhaszonvételt vette természetesnék, és nem véletlen, hogy a birtokokat vizsgáló, bejáró oklevélszerzők nemcsak azt tartják szükségesnek, hogy a halastavakról és fokokról — mint értékesebb, emberi tájalakító beruházásokról — adjanak pontos számot, hanem ott, ahol még ezek a létesítmények nincsenek, megjegyzik, hogy ez vagy az a mélyebben fekvő terület alkalmas-e arra, hogy bekapcsolják a vízhaszonvételbe.

3 Ennek a régi vízhaszonvételnek, vízgazdálkodásnak jellemző és lényeges létesítménye a fok volt.

4 Azokat a vízkapukat, melyek közvetlenül a folyóvíz medréből nyílnak, elsődleges fokoknak nevezhetjük. Legegyszerűbbek ezek közt is azok, melyek egy lefűződött holtágba, morotvába vezetik a folyó vízét. A mederváltozások következményeként ezek a fokok is lehetitek több kilométer hosszúak, mint pl. a Bogyiszlói Holt Duna három foka. Az egyik legfiatalabb fok a decsi határban az ún. Rajtmann fok. „.. .ez mesterséges fok volt, egy halász csinálta, vájatta ki. Ez vezette át az áradást az egyik holt Duná159