Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Dunaszekcső

gyen laktak egy udvarban. Azelőtt a nép nem dolgozott annyira, mint később. Volt, akinek nem volt háza, a másiknak volt elég helye, azt mondta neki: jöjjön, építsen oda házat, úgyis együtt járnak halászni. Legalább nem kell messze járni hívogatni, ha reggel indulnak halászni..." Az úrbéri elkülönözés végrehajtásáig, az 1870-es évekig a bátaiaknak az ártéri erdőkben (Szulok, Jajtanya), valamint a Középsőnek nevezett részen és a Szigeten voltak szállásaik. A tagosítás után a szállások sokkal nagyobb területen szóródtak szét és már földmívelő tanyaként működtek. Dunaszekcső A Duna folyását Bétától újra magas part kíséri. A Sárvíz torkolatától mintegy 8 km-re délre egy szélesebb völgy torkolatánál igen kedvező átkelőhely volt a Dunán. A rév fölé magasodó hegy pedig katonailag biztosította a révhelyet a támadások elől. Itt épült fel a római Lugio-tábor helyén, Anonymus szerint, a Bor-Kalán nem vára, melyet IV. Béla 1248-ban cserével magához váltott. Szekcső a király kezén mezővárossá fejlődött. Még a XIII. század végén Böszörményi Mizse nádor birtokába jutott, kitől a királyné csak ostrommal szerezhette vissza. Ezután újra a királyé, de később a Hercegh családnak adta.

205 A középkor folyamán fontos kereskedő állomás, dunai kikötő és átkelőhely. A mohácsi vész előtt macedón kereskedőké — írja Haas.

206 Ezért nevezték volna Villa Macedoniorum-nak. A megerősített szekcsői vár emlékét a mai Várhegy nevezetű magaslat őrizte meg közvetlenül a Duna-parton. Ettől északra volt a Bőváros. Helyét még a múlt század végén épületromok jelezték és környékét Bőszőllőknek nevezték. A város déli részét az Újfalu (Neudorf) képezte. Az Árpád-korban is két templomáról vannak adatok.

207 172l-es canonica visitatio négy templom romjáról tesz említést. Az egyik közülük a Szigeten, a Duna-parton emelkedett, az Angyalok fokánál. A templomhoz az a monda fűződik, hogy azt az angyalok hozták valahonnan a Tisza mellékéről ide. A népmonda szerint a romok között egy koporsóban megtalálták volna itt II. Lajos és Zápolya tetemét (Pesty). Más felfogása szerint a csontvázak Szapolyai Györgyé és Tomori Pálé lettek volna.

208 A török alatt elpusztult, de nem semmisült meg, és a török kereskedelemnek is jelentős helye maradt, sőt később nahije-székhely és városként is említik. 1554-ben két városrészt írnak benne össze keresztény adófizetőkkel. A felsorolt 28 adózó család neve mind magyar. Nyilván már ekkor állandó török őrsége és különböző hivatalai voltak a városnak, 1587-ben készült defter szerint Szekcsőn vásárokat tartottak. A városban állt ekkor többek között gyertyaház, köles-szeszház (bozafőzés), festőház és különböző boltok. 1570-ben 63 ház után fizetnek itt adót a magyar családok. 1583-ban csak 55 házat említenek, de lakott hely ekkor még az ide tartozó Szent Márton (a későbbi Martinca) 26 házzal és Monoka (a későbbi Monyóka) 10 házzal.

209 A város történetírója, Gosztonyi Jenő, a múlt század végén többször hallotta még azt az igaznak tartott mesét, mely szerint a török alatt a Szigetben lakó magyarok közül valaki átjött a városba és ott a török kalmártól „kapacsali-macsali

,, névre hitelbe kapát vett. „A hitelező kalmár megunván a fizetés varasát, panaszt emelt a parancsnoknál, ki azonnal előhivatta a török által kirendelt magyar bírót, megparancsolván neki, hogy azt a kapacsali-macsalit 133