Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Báta

akadtok, mert én földeteket laktam, ínségeteket láttam, szánakodni rajtatok tanultam". A mű egy példányát ma is őrzi a bátai katolikus plébánia. Benne korabeli glosszákkal; talán egyike az annakidején leküldött példányoknak. Vörösmarti apáturasága idején a még viszonylag népes Báta a felszabadító háborúk során pusztult el. Az erdőségekben azonban a hagyomány szerint 6 család átvészelte ezt az időt is. „Itt hat család maradt meg a török után, Bátaszéken csak 6 ember." Ezek közül közismertek ma is a Berényi, Babos, Sümegi és Citta nevűek, — katolikusok. Feltételezhetően ez a hagyomány tehát csak a katolikus részre vonatkozik. Ügy véljük, hogy a református részen is volt legalább ennyi család, a XVIII. század elején ugyanis talán még a reformátusok voltak többségben. 1694-ben Bátának is Jány Jakab Ferdinánd lett a földesura. A bátai református egyház egyik anyakönyvébe, az 1849 júliusában elégett régi feljegyzések pótlására, 1888-ban beírták az eklézsia rövid történetét. Az adatok forrásául a „szuperintendenst névtárat", máshelyütt az „egyházmegyei levéltárat" jelölték meg. A rövid történet megemlékszik Jány Jakab Ferdinánd 1714. január 14-én Bécsben kelt alapító leveléről, mely szerint Bátán „más vidékről települők hozattak ide". Ez a fogalmazás nem zárja ki azt, hogy Bátán voltak őslakók is, akiknek a számát a földesúr másvidéki telepesekkel szaporította. Az alapító levél 5. pontját szószerint írták le: „ha a kálvinisták annyira szaporodnának, de mind edgy jele köll nekik szállanyi — szabad lészen nekik mestert tartany de praedicatort nem". Az 1888-ban légrégebbinek tartott református családok nevei közül csak egy utal máshonnan való származásra, a többi: Angyó, Bárdos, Bajnok, Halász, Keresztes, Fejes, Fórizs és Sánta. Az 1731-ben kezdődő katolikus anyakönyvekben szereplő családneveknek egy része viszont máshonnani származást sejtet: Sümegi, Pápai, Bari, Sükösdy, Berényi, Szebényi, Kenessei, Nitrai, Szálai, Szögy, Szászy, Dobszai, Szilágyi. Figyelemre méltó, hogy két esetben, 1741 és 1744-ben a házasulok eredetének megjelölésénél azt olvassuk, hogy „omnes Komaromienses"', ül. „komaromiensis". (V. ö. a madocsai feljegyzést arról, hogy sokan közülük Komáromban vészelték át a XVII. század végét!) Valószínű, hogy a telepesek zöme „tót", vagyis valamilyen szláv nyelvű, de feltehetően katolikus népesség volt, melyre az alább idézett korabeli bátai levél hivatkozik. Ezek a feltehetően bosnyák telepesek azonban hamarosan továbbálltak, mivel alig szerepel néhány a bátai anyakönyvekben, A Bátán maradtak hamarosan elmagyarosodtak a később idekerült németekkel együtt: Pirissa, Joannes Szabó Slavus, Timon slavus, Szákovics, Horváth alias Talanovics, Karapancsi, Hiczhaus, Stigler, Nauman. Jány néhány év múlva más telepítési tervbe kezdett: A reformátusokat Bátáról ki akarta telepíteni, hogy abból magyar, német, tót (bunyevác) katolikus falut csináljon.

195 A bátai katolikus magyarok erre 1719 februárjában könyörgő levelet intéztek földesururkhoz és tiszttartójukhoz, Szálai Mihályhoz: „Az Ur Isten minden kivánsági szerint való jokal algya megh Uraságodat. Mi Pápista renden levő magyarok könyörgünk alázatosan Urasagodhoz, hogy amint az élőt is kértük a kálvinista magyarok rezirül Uraságodat hogy a mi Méltóságos Kegelmes Urunkot Uraságod informálja hogy papot tarthassanak, mivel jobban szaporodhatnak, hogy pedig Uraságod bölcs itileti szerint jónak itili, hogy két hazat el hanyatasanak a pápisták és kavinistak közöt készek mind a ket rea allnyi, ket helyt pedig semikepen nem lakhatunk, mégis továb is kérjük alázatosan Uraságodat, hogy fölleb említet kérésünket megh ne vesse Uraságod, hogy ha pedig megh nem engedtetik a pap tartás a kálvinista atyafiak(na)k a kálvinista Püspök mar többet sem deákot, sem mestert 128