Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Decs

bíróság elé, azzal a váddal, hogy erőszakosan foglalt. A tárgyalást Decsen tartották. A kitűzött napon az uradalmi erdőben több helyütt tűz támadt. Az elkülönözési per 1859-ben kezdődött, először Rádi Mihály bajai ügyvéd képviselte a decsiek érdekeit, őt azonban hamarosan börtönbe zárták. 1863ban Radákovits József, vagyis Vas Gereben már a decsiek ügyvédje. Ő képviselte a pilisieket is a Hétszemélyes Táblához föllebbezett perben. Röpiratában az „Alázatos értesítés"-ben az egész per menetét összefoglalta. Ekkor már a falu két pártra szakadt. Azokra, akik elfogadták az uradalommal kötött kompromisszumot, és azokra, akik tovább akarták folytatni a pert. Az elégedetlenek vezére Pusztai János volt bíró és a két Könczöl János, Vas Gereben pedig tanácsadójuk volt. Az 1854 körül bírói székbe került Varga és pártja lázítóknak bélyegezte őket. Pusztaiék az utóbbiakat a falu eladásával vádolták meg. A per ideje alatt többször tettleg is összeütköztek. Jónás Pétert és Szabó Andrást meggyilkolták, Devecseri mérnök ellen pedig merényletet követtek el. Több helyen gyújtogattak. A „békétlenek" a bíróság előtt azt vallották, nem a végzés, hanem a végrehajtás sérelmei ellen harcoltak. A végrehajtás igazságtalanságai részben magából a kompromisszumból, részben pedig az ártér szinte centiméternyi szintkülönbségektől függő, eltérő minőségéből adódtak. Pusztai alakját megőrizte az emlékezet. „1859-ben, a nagy pör idején Pusztai János volt bíró, félsorsú volt, kisebb gazda, aki nem tudott a jobbágytelekhez még szerezni, inkább abból is veszett. A pörösködésre rááldozta egész vagyo7iát és egészségét is. Mikor már nem is volt bíró, akkor is feljárt Pestre. Egy alkalommal ott szántott a Sároson, mert ott földje volt. Akkoriban délben nem kötötték a kocsihoz a lovakat, hanem kieresztették, hogy legeljenek. Akkor valami eszébe jutott, hogy azt még nem mondta el az ügyvédnek, megkérte a szomszédokat, hogy hajtsák haza a lovait. Ő meg elindult a hajóállomásra és felment Pestre, anélkül, hogy hazajött volna. Bele is zavarodott. Az ügyvéd egyszer azt mondta — mert a Vas Gereben volt az ügyvéd — hogy 300 forint kéne megújítani a pert, akkor a Sárbátát és 600 hold erdőilletőséget megnyer a község. El is indult, gyűjtötte Pusztai házról-házra a pénzt. De nem gyűlt már össze. így az elveszett. Mikor látták, hogy jön, már bújtak el. A fia nagy szegénységben halt meg." 1882-ben Cholnoky Jenő a decsiek érdekében készített periratát „Szerény vázlatok" címen nyomtatásban is megjelentette. Tudomásunk szerint ő használta fel először a később sokat idézett Ubaldus Peregrinus bécsi kapucinus első leírását Decsről.

161 Az úrbéri per menetét főként Vas Gereben „Alázatos értesítés"-ére támaszkodva foglaljuk össze. Vas Gereben a per érvei közt romantikus hévvel érzelmi és történeti érveket is felhoz védencei érdekében. A sárköziek — írja — a magyarság legrégibb törzséhez tartoznak, akik már a honfoglalás előtt itt éltek és nyelvük megegyezik a székelyekével. Nem voltak sohasem jogfosztott jobbágyok, előjogaikat 1514 után is elismerték. A Sárköz lakossága állandóan küzdve a Sárvíz és a Duna áradásaival, növelte a művelt és a hasznavehető területek terjedelmét. Az 1772-es méréskor az uradalom is elismerte, hogy tulajdonuk mindaz, amit apáik foglaltak, vagy ők maguk foglalhattak. A Duna áradása azonban ezt a nehéz munkával szerzett telki állományon kívüli területet elönti és a hasznot megsemmisíti; ilyenkor idegen községekbe kell áthajtaniuk az állatokat, hogy megélhessenek. Az uradalom a kaszálókra és földekre egyaránt érvényes és királyi leirattal biztosított szabad adás-ve vési jogukat sem118