Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Öcsény

vén, később ezekből olvadt össze a mostani jenálló öcsényi helység "

i22 Az ebesi „török" templomot a múlt század elején, a györkeit és vele együtt valószínű a kisőcsényi vagy bátai templomot 1781-ben, mikor az öcsényi új templom készült, bontották el. „Ezekről azt adják tudomásul a lakosok, hogy bekövetkezvén a békeségesebb idő, a jent írt templomoknak tulajdonosai és a jalu lakosai ötsényben egy rakásra letepedtek az ötsényiekkel, kiknek lakóhelyét alkalmatosabbnak látták a lakásra, mint a magokét."

123 A sárközi Duna-ártéri erdők nagy népmentő szerepe történeti tény. Főként egy-egy hadjárat idején a harcok színhelye felé és onnan jövő, vonuló, zsákmányéhes török segédnépek és zsoldosok szörnyű pusztításait kerülhették el azok a falvak, melyek a főútvonaltól távol és nehezen megközelíthető helyen voltak. A Duna-mellék azonban a 15 éves háború idején rövid időre, de a XVII. század végére hosszabb időn át nemcsak a hadjárások útjába került, hanem éppen itt, az elvadult bozótokban kisebb hajdú- és martalóccsapatok mélyen leereszkedtek észrevétlenül a török megszállta területekre, a hódoltság hátába. 1598-ban Győr visszafoglalása után egy hajdúcsapat a Dunán leereszkedve a Sárvíz nádasaiban elrejtőzve — ez kb. öcsénynél, Bogyiszlónál volt lehetséges — éjfélkor megrohanták Szekszárdot, a falakat bevették, s a török őrséget kardélre hányták.

124 Ezek a kis csapatok keservesen megsarcolták az ártéri falvakat is anélkül, hogy arról a török katonaság tudomást szerezhetett volna. A magyar oldalon harcoló hajdúk és haramiák annál is inkább kiismerték magukat a lesvetésre, a váratlan támadásra kedvező terepen, mert soriakban sokan harcoltak e vidékről származók is. Öcsényi Sörös András esetének leírása 1714-ből szinte irodalmi értékű bizonysága ennek. Sörös András 1682ben a török ellen „fegyvert kötött és azon dolgai jolyásában csakhamar betegségbe esett és kénytelenítetvén vissza menni Édes Attyához amint is könyörülvén Édes Attya rajta akkori Szexszárdi Bégtől levelet váltott.. . Szabadságának megh adásáért. Igirte pediglen az Attya arra magát, hogyha az én fiam többé arra az életre adja magát és el mégyen bár az én jejemmel érjem meg ..." A fiú felgyógyulván ismét elment s ezért a bég nyársba akarta vonatni atyját, de a falu könyörgésére megváltották életét 22 talléron. András azonban éppen egy Szekszárd környéki hadi vállalkozás során (melyen talán ő volt a kalauz) megsebesült és éppen ennek a kegyetlen bégnek a fogságába esett. Atyja azonban ismét kezességet vállalt azért, hogy a fiú meghozza bajtársaitól Veszprémből a kiváltására megállapított 123 tallér sarcot, amiben az őt gyógyító borbély bére is benne volt. Mikor a megígért időre megérkezését hiába várták, a többi testvér unszolására az apa maga indult fia keresésére, az öreg Sörösért pedig az egész falu kezességet vállalt. Hiába ment azonban fel Veszprémbe, ott csak azt tudta meg, hogy fia „el ment az hajdúkkal fegyvert kötött". Bizonyára nem tudta összeszedni a sarcát és ezért vállalkozott valami merész, nyereséget ígérő hajdútámadásra, ahol úgy látszik el is esett. A visszatért atya minden vagyonát a falu eladatta féláron s kölcsönökkel így fizették ki fia helyett a sarcot, de ő maga és családja nagy szegénységre és szükségre jutott. A többi testvér unszolására az öreg újra megindult, hogy megkeresse fiát. De „azon útjában a Tolvaj Rátzok meg ölték". Az esetet azért jegyezték fel, hogy az otthon maradt három fiú bátyjukért kifizetett költségeiket azon, „holott akarják mind egy pénzigh rajta megvehessek. . . még fiain is, fiainak fiain is .. ."

125 A felszabadító háborúk során Öcsényt ismét minden oldalról sarcolták: „Az fel s alá járó Budai és Egyebünnen lévő sajkásoknak, Felséges Császári 103