Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113

jedése, „politikamentes" polgári szemlélet lett úrrá. Ezt leginkább a művelődési otthonaink műsorpolitikája igazolta. A párt több alkalommal foglalkozott 1956. előtt a kultúrforradalom ügyével, de leghatározottabban az 1956. júliusi határozat veti fel a hibákat, megjelölve annak forrásait, gyökerét. E határozat legnagyobb érdeme, hogy elsőként hirdeti meg a kétfrontos harcot. A pártegység megbomlása a legfelsőbb vezetésben, a személyi kérdésekben megnyilvánuló következetlenség (Gerő a KV-ben marad 1956. július után is), az átfogó intézkedések következetes kidolgozásának elmaradása a jó párthatározat ellenére is akadályozta a forradalmi erők szervezettségét, eszmei-politikai tisztánlátását. így a külső és belső reakció, a szektás és dogmatikus politika, valamint a revizionizmus eluralkodása együttesen az országot eljuttatta a nyílt ellenforradalomhoz. Az ellenforradalom a kultúra területén is kezdetben burkoltan jelentkezett, a revizionisták mögé bújva, a hibák marxista bírálatának álarcával. így nevelőink a nacionalizmust is kezdetben burkoltan vitték be a gyerekek közé. Később ennek következménye lett a népköztársasági címer, az úttörő- és Díszjelvények sürgős eltávolítása, egy-két helyen megsemmisítése. Igen jellemző erre az időszakra az egyik szekszárdi nevelőnek az ellenforradalmi testületi ülésen tett nyilatkozata: „nekem köszönhető, hogy a szekszárdi úttörők olyanok, amilyenek, s a magyarságukat nem vesztették el". S, hogy ez a nyilatkozat annak idején nagy tapsot kapott, mutatta, hogy nevelőink jelentős részét tudta befolyásolni az ellenforradalom. Mindez szakadást idézett elő a tantestületekben. A legtöbb helyen új, fiatal nevelők kerültek az élre még akkor is, ha az igazgatót nem is váltották le, vagy nem zavarták el. Igazgatóink nagy része elszigetelődött, később egyre inkább jobbra tolódott. Az ellenforradalmi irányítók kezdetben suba alatt végezték munkájukat, majd mind nyíltabban. A pedagógusok tömege a kezdetben induló mozgalommal egyetértett, csak 1956. november 2-án kezdett eszmélni és kezdte másként értékelni a nyílttá váló ellenforradalmi eseményeket. A tanügyigazgatás tanácstalanságától, határozatlan intézkedéseitől kezdve az igazgatók elszigeteltségéig nemcsak eszmei, hanem szervezeti zűrzavar is uralkodott megyénkben. Iskoláinkban „ki a magyar?" hangulat uralkodott el, a Szabad Európa és más nyugati hírforrásokat hallgatták. Nagy Imre állásfoglalásait tanulmányozták nevelőink, miközben az ellenkezőket hazaárulóknak bélyegezték meg. Az ellenforradalmárok leváltották, illetve elbocsátották a gerjeni, a bölcskei, a szekszárdi fiúiskola, a decsi, a sióagárdi igazgatókat, s november 4-re tervezték az általános elbocsátásokat és leváltásokat. Szekszárdon Hatos Bizottság vette át a tanügyigazgatás irányítását, mely a Városi Nemzeti Bizottság határozatait hajtotta végre. Tanulókat vezényeltek ki koszorúzásokhoz (november 1-én a kivezényelt fiatalokat a szekszárdi temetőben a hősök sírjánál kórusban imádkoztatták), elrendelték a kötelező templombaj árast, Szekszárdon az újra megszentelt kereszteket visszahelyezték az iskolákba, ellenforradalmárokért misét mondtak a tanulók kötelező jelenlétében. Vidéken az ellenforradalmárok megkövetelték — többen ezt önként is megtették —

( hogy a pedagógusok vigyék a gyerekeket templomba, kántorizáljanak.

8 A nevelők úgy foglalkoztak a tanulókkal, hogy a „magyarok lehetünk" jelszót hangoztatták. A tananyagban sürgősen kihagyták a Szovjetunióra vonatkozó olvasmányokat és megállapításokat, több helyen ezt a tanulók ki is tépték. Orosz tankönyveket égettek Bonyhádon, Lengyelen, Tolnanémediben, Medinán, Tolnán, Szekszárdon. A tanári könyvtárakból több helyen kiselejtezték az 124