Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)
Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113
Javultak az általános iskolák tárgyi feltételei, 1944-ben még csak 560 tantermünk volt, 1956-ban pedig már 950 tanterem állt az alsófokú oktatás rendelkezésére. A gyermekvédelem intézményes bevezetésére 1950 j ben került sor. Megyénkben 1956-ban már 440 gyermeket helyeztünk el állami nevelőotthonokban. A gyógypedagógiai oktatásban számottevő eredmény csak 1956. után született. Az óvodák fejlesztése 1949-ben indult meg. Számuk 1938-ban csak 67, ugyanakkor 1956^ban már 116. Az óvodába járó gyermekek száma ugyanezen idő alatt 3860-ról 5922-re emelkedett. Az óvónők száma is megháromszorozódott (67-ről 173-ra nőtt a számuk), s így az egy óvónőre jutó 58-as gyermeklétszám ez idő alatt 34-re csökkent. 1949-ben került sor a tanoncképzés reformjára: a tanonciskolák helyére iparitanuló-képzést vezettünk be. 1956-ban az ipari tanulók már a 8 osztályos általános iskolára épülő 3 éves iparitanuló^képzésben vettek részt a korábbi alacsony színvonalú, az elemi iskola 6 osztályára épülő tanonciskolái képzés helyett. Kibővült és átalakult a középfokú oktatási rendszer is. Megnőtt a középfokú intézmények száma (1944-ben számuk 6, 1956-ban már 13), s ezen belül a szakmai képzést nyújtó középiskolák száma. Nőtt a középiskolai tanulói létszám is (1944-ben megyénkben 1020 középiskolai tanuló volt, 1956-ban már 2841). Rohamosan emelkedett az érettségizettek száma: 1938-ban megyénkben évente 120, 1956-ban 520 tanuló tett érettségi vizsgát. Eddig soha nem látott méretekben fejlődött felsőoktatásunk is, melynek eredményeként megyénkben az érettségizettek közül az egyetemekre, főiskolák, ra beiratkozottak aránya az 1938-as 15%-ról 1958-ra 50%-ra emelkedett. Az új társadalmi rendszer igazságot szolgáltatott a munkásosztálynak és a parasztságnak az iskoláztatás terén is. Az általános és középiskolát ingyenessé, s ezzel mindenki számára hozzáférhetővé tette. A társadalmi igazságszolgáltatás keretében növeltük a napköziotthonokban elhelyezett tanulók számát (1956-ban megyénkben 1680 tanuló részesült ilyen ellátásban), valamint biztosítottunk már 1956-ban elsősorban a 675 körzetesített tanuló számára diákotthoni elhelyezést. Így nemcsak a tanulás jogát, hanem annak egyre jobb lehetőségét is igyekeztünk megteremteni. Ugyanezt igazolja az a tény is, hogy 1944-hez képest már 1956-ban több mint négyszeresére nőtt középiskoláinkban a munkás és paraszt tanulók aránya <1944nben 15%, 1956-ban 67% volt). Mindezek mellett a dolgozók munka melletti tanulásának (esti és levelező oktatásnak) biztosításával megyénkben 1956-ig 636-an szereztek általános iskolai és 744-en középiskolai végzettséget. A népi demokratikus rendszer igazságot tett a nemzetiségek tekintetében is: nemzetiségi tannyelvű általános iskolákat hozott létre, s megyénkben is biztosította a nemzetiségi nyelv tanulását. Mint az eddigiekben már hangsúlyoztuk, az elért eredményekben a társadalmi, gazdasági feltételek döntőek voltak, de a fejlődéshez jelentékenyen hozzájárult a pedagógusok lelkiismeretes munkája is. A pedagógusok száma a felszabadulás után rohamosan nőtt. 1944-ben megyénkben mindössze 576 tanító és 49 középiskolai tanár működött és évente csak 10—12 új nevelőt alkalmaztak. 1956-ban az általános iskolai nevelők száma 1483, a középiskolai tanároké 187, s évente 80—90 új pedagógust fogadott megyénk. így ennek eredményeként az 116
