Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

vereséget szenvedett, de a szavazók számát tekintve mégis első helyre került a megyében. Ennek okát a következőkben látjuk: a megye mezőgazdasági jellegénél fogva a lakosság döntő többsége a parasztság soraihoz tartozott, a munka-osztály száma alig számottevő ebben az időszakban a megyében; a lakosság egy része így — szükségszerűen is — a nevében legalábbis paraszt jellegű pártra ad la szavazatát. A Kisgazdapártnak, ha nem is mindig következetesen, de az ismert belpolitikai események hatására egyre inkább demokratikus politikát kellett folytatnia,

369 amelyet elősegített a párt megyei vezetésében levő balszárny — elsősorban Dulin és Ferencz — aktívabb tevékenysége is. Az a tény, hogy az FKGP országos szinten megtisztította sorait, kedvező visszhangra talált a dolgozó parasztság egyes rétegeiben is, amely ugyancsak kihatott a szavazók táborára. Ugyanakkor a párt megyei elsőségében közrejátszott az a tény is, hogy az MKP megyei vezetése — bár figyelemmel kísérte az FKGP-n belül ala_ kuló helyi erőviszonyokat — nem fordított megkülönböztetett figyelmet a Kisg\zd'Apártra. Ez a magatartás hozzájárult ahhoz, hogy olyan rétegek is — szegf\iyparasztság — maradhattak a kisgazdapárti szavazók táborában, amelyek aktívabb politikai vezetéssel leválaszthatók lettek volna. A megyében nem okozott meglepetést a Kisgazdapárt megyei elsősége. Az MKP egy hónappal a választások előtt már jelezte, hogy „még mindig erősen fennáll annak a lehetősége, hogy a Kisgazdapárt így is a legerősebb pártként kerül ki a megyében."

370 Ez be is következett. A Demokrata Néppárt jó választási eredményeire, amelyet megyei harmadik helye jelent, számítani lehetett Perr Viktor és a megyei kisgazdapárti jobboldalnak a DNP zászlaja mögötti felsorakozása után. A párt mellett a papok és apácák is igen erős agitációt fejtettek ki. Ezen kívül jelentős szavazatot biztosított a DNP számára a katolikus főiskolások által folytatott egyéni és házi agitáció is, amely különösen a dombóvári járásban volt jelentős.

371 A szekszárdi jelentékeny számú szavazatot — 3332, amely a megyeszékhely szavazóinak 38,74%-a — Perr apátplébános hívei jelentették. A számarány kialakulásában nem a politikai meggyőződés, hanem Perr helyi népszerűsége, templomi fellépései játszották a döntő szerepet. Perr Viktort, a DNP megyei listavezetőjét azonban törölték a jelöltlistáról, mivel az Ébredő Magyarok Egyesületének vá_ lasztmányi tagja volt.

372 Mivel nem kapott mandátumot, nemcsak a parlamentben vesztette el szereplési lehetőségét, hanem új pártja megyei szavazói is kezdtek kiábrándulni pártjából. Az ellenzéki pártok közül — a DNP-t kivéve — említésre méltó eredményt csak a Pfeiffer-párt ért el 6,59% számarányával — elsősorban a völgységi és tamási járásban — amelynek szavazói nagyrészt a megyében korábban működő Sulyok-párti tagokból kerültek ki. A választási küzdelem során ismertetett politikai, gazdasági, kulturális célok, a választási győzelem és a választások után nyilvánosságra hozott MKPkormányprogram-javaslat tovább növelte az MKP tekintélyét. A pártba egyre többen kérték felvételüket és a taglétszám emelkedett. A választási időszakot is beleszámítva öt hónap alatt 2581 fővel nőtt az MKP taglétszáma ós 1947 októ_ bérére elérte a 13 325 főt.

373 A választásokat követő napokban szerte a megyében túlzott optimizmus kezdett jelentkezni az MKP soraiban, amelyet azonban hamar megtört a megoldásra váró politikai és gazdasági nehézségek egész sora és az átmenetileg támadásba lendült reakciós erők felélénkülése. A megyében nehezítette a helyzetet a svábok kitelepítésénél jelentkező politikai konfliktusok, 76