Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

nemzeti függetlenségnek, a magántulajdon védelmének, a paraszti magángazdaság keretein belüli mezőgazdasági fejlődésnek a biztosítását.

281 A közös listán indulás megvalósításának eredménytelen kísérlete után a választási szövetség létrehozása jelentős sikere volt a népi demokratikus erőknek a koalíción belül működő reakcióval szemben. A nemzetgyűlés egyesített bizottsága az új választási törvényjavaslatot 1947. július 17-i ülésén hagyta jóvá. Az új választási törvényt július 24-én hozták nyilvánosságra. Az 1947. XXII. törvénycikk lényeges változtatásokat eszközölt a nemzetgyűlési választásokról szóló 1945. VIII. törvénycikk rendelkezésem: a nemzetgyűlés helyett egykamarás országgyűlés létrehozása; a választójogból kizártak körét kiterjesztette az 1945-ös választások után feloszlatott fasiszta szervezetek vezetőire, a képviselőjelöltségből kizáró okokat pedig a nyilas pártok volt tagjaira. Intézkedett a tizennégyezres osztószám után fennmaradó töredékszavazatok összesítéséről és mandátumok biztosításáról e szavazatok után is prémiumot biztosított az országos listán a választási szövetségben részt vevő pártoknak; választójogot adott a hazatérő hadifoglyoknak, s az egész ország területét állandó lakhelynek nyilvánította.

282 A választási törvény megjelenése utáni napokban az MKP, az SZDP, az NPP, az FKGP, a PDP és a szakszervezetek helyi képviselőiből megalakultak az összeíró bizottságok, amelyek összeállították az ideiglenes névjegyzéket, megküldték a pártoknak, majd a névjegyzéket közszemlére kifüggesztették.

283 A névjegyzékek összeállításával és a belőle kimaradtak fellebbezésével kapcsolatban lezaj, lőtt akciók a választási előkészületeknek egy sajátos összeütközési területét alkották. Mint erre már utaltunk, az új választási törvény — okulva az 1945-ös választások tapasztalatain— megszigorította a választójog gyakorlásának lehetőségét: a már korábban kizártak mellett eltiltotta a Magyar Közösség tagjait a politikai okokból nyugdíjazottakat és az ellenforradalmi korszakban képviselői megbízatással rendelkezőket. A választójogi törvénynek ez volt az egyik pontja, amelyet a legélesebb támadások értek már a nemzetgyűlési tárgyalás idején is, s amelylyel a külföldi sajtó az antidemokratikusság vádját leginkább igyekezett alátámasztani. Néhány hétig a magyarországi választások és választási előkészületek a nemzetközi érdeklődés középpontjában álltak. A nyugati sajtó sokat foglalkozott a választási előkészületekkel, s elsősorban a kizárások kérdésével. A szavazati jogtól való megfosztás nagy ellenállással találkozott.

284 Ezt nagyrészt magyarázza, hogy a reakció egyik suttogó propagandája szerint az ilyen „másodrendű állampolgárok" hátrányos helyzetbe kerülnek a választások után. A rémhírek és rágalmak cáfolatára jelent meg a Belügyminisztérium sajtóosztályának közleménye, amely szerint ,,... nem jár hátrányos következménnyel a választói névjegyzékből történt kihagyás."

285 Ennek ellenére a fellebbezések nagy száma mutatta, hogy a reakciós propaganda hatásos volt. Ezután megindult a pártok közötti versengés a fellebbezések elintézéséért — új szavazatok szerzésének reményében. Az ellenzéki pártok mellett a Kisgazdapárt és különösen az SZDP vette ki részét a munkából. Természetesen a választási névjegyzékek körüli események alapvetően nem befolyásolták a választási eredményeket, de mindenesetre hozzájárultak bizonyos kedvezőtlen tendenciák erősödéséhez.

280 Az MKP világosan látta, hogy a demokratikus erők megszilárdításához a munkáspártok együttes előretörésére van szükség. Ezen belül is az MKP minél nagyobb mértékű erősödése volt a fontos, mert ez volt a biztosítéka a további előrehaladásnak. Az SZDP előretörésének csak abban a vonatkozásban volt (iü