Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

is jobboldali szociáldemokrata tagságot kommunistaellenes irányba tudja vezetni. Mi ezen jelenségek ellensúlyozására igyekszünk jó viszonyt tartani a baloldalibb szociáldemokratákkal."

209 Alig néhány héttel később az MKP még súlyosabbnak ítéli meg az SZDP helyzetét: „A hangadók (mármint az SZDP-n belül — I. L.) mindinkább a jobboldali értelmiségiek, iparosok, kereskedők. Olyanok is az SZDP-be léptek be az utóbbi időben, akik a Szabadságpártot tartják a leginkább megfelelő pártnak, de mivel a Szabadságpárt szervezése csak lassan, titokban folyik és azon kívül kockázatos is a nyilvánvaló reakciós párt nyílt tagjának lenni, úgy érzik, hogy céljaik elérésére az SZDP felel meg a legjobban."

270 Az SZDP a válogatás nélküli tömegbázis szélesítésével — szem előtt tartva egy esetleges újabb választás lehetőségét — lényegesen javítani szeretett volna korábbi eredményein. A cél elérése érdekében kimondottan vagy kimondatlanul is akadálynak tekintették az MKP-t. Ügy gondolták, hogy olyan politikát kell folytatni, amely lazítja az MKP-val a kapcsolatot, de nem szakítja meg; ugyanakkor a jobboldal felé is engedni kell, amely engedmény azonban nem mehet el a koalíción kívüli pártok jobboldali beállítottságáig. Ez a „mérleg nyelvét" játszó politika szükségszerűen adódott a párt 1947-es tömegbázisából: az SZDP-ben levő munkások többsége az MKP-val való együttműködést követelt, — többek között azért sem lehetett nyíltan szakítani az MKP-val — a kispolgári tömegek jelentős része pedig egyre jobboldalibb politikát követelt és így a párt teret engedett a reakciós irányzatoknak is. Az SZDP megyei szervezetének felemás politikája — mint azt a fentiek is mutatják — elégedetlenséget váltott ki a párt tagjai körében, amely odavezetett, hogy 1947 nyarán egyre többen kiléptek a pártból. A Nemzeti Parasztpárt iránt is fokozatosan növekedett 1947 tavaszán a szimpátia a megyében, bár ez nem realizálódott a taglétszám nagyarányú növekedésében. A Kisgazdapártból — mint arra utaltunk már — léptek át többen az NPP-be. A baloldali pártok erejének és befolyásának növekedése, — gyakran a Kisgazdapárt rovására — azonban korántsem jelentette a Kisgazdapárt felbomlását, s még kevésbé a kisgazdapárti tömegeknek a baloldali pártokhoz való csatlakozását. A pártnak 1947 tavaszán számottevő szervezetei voltak továbbra is a megye járásaiban, Szekszárdon pedig egy 1947. március 7-én készült felmérés szerint 1017 tagja volt a pártnak.

271 Bár a későbbiek folyamán — az említett jelenségeken kívül — találkozunk olyan jelentésekkel is, amelyek arról számolnak be, hogy a párt szervezetei egy-két helyen megszűntek. „Lengyelen, Tabódon a Kisgazdapárt teljesen feloszlott" — írja egy 1947 májusi jelentés.

2/2 Van adat arról is, hogy a párt szervezetei egy-két helyen a szétesés stádiumába kerültek. .„Kajdacson a 300 főnyi tagságból mindössze 39-en vették át az új tagsági könyvet. Závodon teljesen feloszlott a Kisgazdapárt szervezete. Ugyanez történt Bátaapátin is."

273 A párt szervezeti dezorganizációja csak 1947 nyarán következik be. Ezt a folyamatot „nagyban elősegítette a svábkérdés újbóli előtérbe kerülése. A választójogi törvény svábokkal szembeni teljes érvényesítése a választásoknál a Kisgazdapárt szervezetének számát nagymértékben csökkenteni fogja. Ugyanakkor a kitelepítés kérdésének újbóli felvetése a svábokból álló kisgazdapárti szervezetek teljes szétesését eredményezte. Ez történt főleg megyénk völgységi járásában."

274 •u