Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

A Szociáldemokrata Párt XXXV. kongresszusa után különösen megélénkült a pártélet a megyében. Az üzemi bizottsági választások és a meghirdetett tagtoborzó azonban újabb súrlódásokhoz vezetett a két munkáspárt megyei együttműködésében. 1946 őszén változás állt be a Kisgazdapárt helyzetében is. A Kisgazdapárt országos politikájában történt jobbratolódás, ha felemás módon is, de éreztette hatását Tolna megyében is. Az együttműködés — MKP és Kisgazdapárt között —, ha különböző mértékben is, de általában megvolt. 1946 őszén a Kisgazdapárt központjából küldött szónokok a megye több helységében azonban MKP-ellenes uszítást folytattak. A dombóvári járásban olyan kijelentéseket tettek, hogy „Debrecenben leültek »itt a piros, hol a piros« játékot játszani." A koalíciót is támadták. Tengelicen kijelentették: „Kardnyelők és cirkuszi bohócok is kaptak földet! A B-listázásnál a bátor és gerinces embereket dobták ki." A tamási járásban Maczkó helyi kisgazda képviselő a forint ellen izgatott ebben az időszakban.

240 Mindezek ellenére azonban a kisgazdapárti paraszti tömegek nem követték a vezetőség „útmutatásait". Harcon például az egyik MKP-népgyűlés után az FKGP számos tagja „úgy nyilatkozott, hogy nincsenek megelégedve saját pártjukkal, sajnálják Nagy Ferencet, aki véleményük szerint nem tudja kemény kézzel vinni a pártot."

2

'

11 A kisgazda tömegekre, de a párt megyei vezetésére is inkább a passzivitás volt jellemző ebben az időszakban. A párt megyei életében és politikájában élénkülés 1947 elején kezdődött, amely sok tekintetben összefüggésbe hozható a köztársaságellenes összeesküvés 1947 elején történt leleplezésével, majd a Kisgazdapártban meginduló bomlási folyamattal, amely 1947 tavaszán már nagymértékben éreztette hatását a megye területén is. A megyében a köztársaságellenes összeesküvéssel kapcsolatban csak 1947. január utolsó napjaiban mutatkozott némi érdeklődés. Igaz, a Földalatti Fővezérség vezetőjének, Dalnoki Veress Lajosnak élt egy távolabbi rokona a megyében — Bátaszéken — és ismerték őt a megyében letelepített székelyek is, mivel Bukovinából a negyvenes évek elején részben az ő közreműködésével kerültek Bácskába, de a megindult államrendőrségi vizsgálatok nem derítettek fényt arra, hogy Dalnoki Veress ezekkel szoros kapcsolatot tartott volna.

242 Az összeesküvés felgöngyölítése és nyilvánosságra hozatala megzavarta a megyében az MKP és FKGP vezetőinek kiépülőben levő kapcsolatait. Ugyanis az MKP megyei vezetése ebben az időben határozta el, hogy az FKGP radikális szárnyával szorosabb kapcsolatot épít ki, melynek eredményeként, több pártközi megbeszélést is tartottak.

243 1947 január—februárjában a két munkáspárt követelésére megyeszerte tiltakozó gyűléseket szerveztek az összeesküvés leleplezésével kapcsolatban. A munkáspártok követelésére a megyei Nemzeti Bizottság is foglalkozott az összeesküvés ügyével és „egyhangú elhatározás alapján a legszigorúbb megbüntetését kérte mindazoknak, akik polgárháborúba akarták sodorni az országot."

244 A tamási járás pártszervezetei pedig a következő határozatot hozták: „Az összeesküvésben résztvevőkre követeljük a legszigorúbb büntetés kiszabását, a halálbüntetést. Egyben kérjük az illetékes szerveket, hogy tegyenek meg mindent, hogy a demokrácia ellenségei nyerjék el méltó büntetésüket, hogy mégegyszer ne tudják megfúrni nehezen kivívott demokráciánkat."

2

''

5 Ugyanakkor néhány kisgazdapárti községi szervezet gyűlésén olyan megjegyzések is elhangzottak, amelyek szerint „az összeesküvők szerencsétlen megtévedt emberek voltak", sőt a paksi szervezet nem volt hajlandó elítélni az összeesküvést.

246 A megye min53