Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)
Boros István és dr. Zboray Bertalan: Zomba község neves gyógyszerésze Rozsnyai Mátyás élete és munkássága • 385
romló készítmény eltartásával kapcsolatban felmerülnek. Egyesek a készítmény besűrítésével próbálkoztak, de ő jobbnak tartja a vacuum készülékben (alacsony hőmérsékleten) szárazra párolási eljárást, amivel Poór Endre zombai kollegája állított elő jól eltartható készítményt. Rozsnyay a Magyarországi Gyógyszerész Egylet 1882. május 8-án tartott közgyűlésén beszédet mondott: „A jogtalanul gyógyszereket áruló kereskedők ellen alkalmazott eljárás" 77 címen. Ebben szóvá teszi, hogy egyre több az olyan kereskedők száma, akik a készen kapható becsomagolt gyógyszerek (specialitás) eladásával is foglalkoznak, ami nyilvánvalóan jogszabályellenes. Igaz, hogy maguk a gyógyszerészek is hibásak a dologban, mert több kollega idegenkedik a specialitásokkal való foglalkozástól, miután a magistrális gyógyszereket jövedelmezőbbnek tartja. Pontosan ismerteti az ilyen gyógyszereket áruló kereskedővel szemben követendő eljárást: mintavétel tanúk előtt, pecséttel lezárt minta, jegyzőkönyv felvétele, majd feljelentés a bírósághoz. Érdekes volna tudni ezzel kapcsolatban azt, hogy a haladó szellemű Rozsnyay vajon milyen jelentőséget tulajdonított a meginduló specialitásáradatnak, amely tulajdonképpen a gyógyszertárak „házi-specialitás"-aival kezdődött, s csak a századforduló után került át a vegyészeti gyárak kezébe! „A chininum tannicum insipidum készítéséről és vizsgálatáról" 78 című cikkében Rozsnyay a következőket írja: „Az én készítési módomnál a fő fortély abban áll, hogy a chininszulfátnak lehetőleg mérsékelten savított oldatát tannin-oldattal lecsapom és ezen keveréket még a csapadék leválasztása vagy elkülönítése előtt addig kezelem, igen feleresztett ammóniával, míg a folyadék teljesen közömbös lesz és így jogosan fel lehet tenni, hogy a csapadék is teljesen közömbös lett." Megemlíti itt Rozsnyay Haxmann eljárását, amelyet Fiebert tökéletesített. Ez abból áll, hogy a chininszulfát savanyított oldatát nátriumcarbonát-oldattal kicsapja, az így nyert chininhydrátot tízszer annyi alkoholban feloldja és folytonos keverés közben a tannin vizes oldatához adja. A csapadék sárga és teljesen íztelen. A készítés módja azonban hosszadalmas és költséges. A chinin vizsgálatára vonatkozólag a polarizátort ajánlja, mint legjobb és leggyorsabb vizsgálati módszert. Készítményeinek vizsgálatára felkérte dr. De Vrij tanárt a világhírű chinológust, ki a vizsgálatot elvégezte és ugyanazon eredményekre jutott, mint Rozsnyay. Cikkében kifejti, hogy miért éppen a csersavas chinin az íztelen. Oka az, hogy a csersavas chinin nemcsak vízben tökéletesen oldhatatlan, hanem még savanyított folyadékban és magasabb hőfoknál is kevéssé oldékony. így a gyomorban is csak nagyon csekély rész oldódik fel belőle, hanem a bél alkalikus vegyhatására válik ki belőle a chininhydrát. Ezért az adagolásnál ügyelni kell arra, hogy a chinintannát kb. 6 órával hamarabb legyen bevéve, mintsem annak hatása szükséges. „A sósavas chinal tisztaságának f elismeréséhez" ii} című közleményében az anyag hatékonyságának felemlítése után a vizsgálattal foglalkozik. Megállapítja, hogy a gyógyszerkönyvek általában megelégszenek négy reakcióval: 1. a készítményben ne legyen más chinin-bazis, (társalkaloidák), 2. ne tartalmazzon kénsavas-chinint, 3. 20 rész 20 C fokú vízben tisztán oldódjon, s végül 4. mind a sósav, mind a kinal (chinin) próbáit megfelelően adja. Rozsnyay e készítmény vizsgálatára is a polarisator-t (Steeg-féle) ajánlja — mint gyors módszert, s közli, hogy megállapítása szerint a sósavas-chinin oldata a sarkított fényt —24 fokra téríti ki. 411