Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Boros István és dr. Zboray Bertalan: Zomba község neves gyógyszerésze Rozsnyai Mátyás élete és munkássága • 385

két és másokat. A Magyarországi Gyógyszerészegylet képviseletében Zboray Béla elnök volt jelen, de ott volt Karlovszky Geyza a lap szerkesztő-tulajdonosa és az aradi gyógyszerészek szinte teljes számban. Az ünnepség Csécsi Imre református lelkész megható imájával kezdődött, majd Khudy József aradi gyógyszerész mondott hosszabb emlékbeszédet, visszatekintve Rozsnyay egész pályafutására, gyógyszerészi működésére, eredményeire és a város életében betöltött szerepére. A koszorúzok közül elsőnek Zboray Béla elnök helyezte el az Országos Egylet hatalmas koszorúját meleghangú beszéd kíséretében. Utána a Rozsnyay gyógyszertár alkalmazottjai nevében Ringeisen Ernő búcsúzott a nemes szívű főnöktől, majd Karlovszky Geyza a lap olvasói, dr. Szabó Gyula miskolci gyógyszerész a jóbarátok nevében helyezett koszorút a sírra. Az ünnepi szónokok ama jóslata, hogy a síremlék maradandóan meg fogja őrizni Rozsnyay emlékét — sajnos — csak részben vált be! Ma — körülbelül 70 év után — az aradi temető díszsírhely-parcellájában lévő obeliszk már nem őrzi Rozsnyay Mátyás emlékét. Néhány éve ugyanis a város felszólította Rozsnyay unokáját, Kálmán Lajos nyugdíjas gyógyszerészt, hogy a lejárt sírhely tulajdonjogát újítsa meg. Sajnos Kálmán gyógyszerész anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy a sírhelyet újból megvegye, s így az jelenleg Thellmann András aradi nyugdíjas gyógyszerész birtokában van, mint leendő temetkezési helye. Thellmann a Rozsnyay-féle táblát eltávolíttatta ugyan, de a sírban még Rozsnyay és felesége nyugszanak, s így a zseniális magyar gyógyszerész sírja csupán a hatalmas pálmaág és a gyógyszerészi embléma (kehely a kígyóval) révén ismerhető fel. ROZSNYAY SZEREPLÉSE A MAGYAR ORVOSOK ÉS TERMÉSZETVIZSGÁLÓK VÁNDORGYŰLÉSEIN Rozsnyay Mátyás nevével először a XlII-ik, Egerben megtartott vándorgyűlésén megjelent 30 gyógyszerésztag névsorában találkozunk. Mielőtt azonban ezzel foglalkozunk, ismernünk kell az előző és Rimaszombatban, 1867-ben megtartott XH-ik vándorgyűlésen elhangzottakat. A vándorgyűléseken szokásban volt — egyes megoldandó kérdések kidolgozására való ösztönzés gyanánt — pályadíjat kitűzni. Így Rimaszombatban Koczianovich Jó-Z3e

f gyöngyösi gyógyszerész pályadíjul 20 aranyat ajánlott fel annak: „ki a kínait oly alakban állítja elő, melyen keserű ízét igen, de hatályosságát nem vesztve . . .kis gyermekeknek is ... nyújtható legyen!" Ha meggondoljuk, hogy abban az időben a kinin — mint lázcsillapító — szinte egyeduralkodó volt, hiszen a mai lázcsillapító organikus vegyületek (fenacetin, antipirin, amidopirin stb.) még ismeretlenek voltak, úgy a kérdés megoldása — főleg a gyermekgyógyászatban — nagy jelentőséggel bírt. Rozsnyay — mint említettük — 1868-ban Egerben megtartott XlII-ik vándorgyűlésén megjelent és előadást is tartott „A Chinin és Chinoidin közötti viszony vegyészeti és gyógyszerészeti tekintetben" címmel. A cikk, melyet a Gyógyszerészi Hetilap is közölt/'

8 ismerteti a korabeli vegyészek azon törekvését* hogy a drága és igen keserű ízű kinint olcsóbb alakban — a maláriával sújtott 402