Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Boros István és dr. Zboray Bertalan: Zomba község neves gyógyszerésze Rozsnyai Mátyás élete és munkássága • 385

szerészek közül többen és a város polgárainak — Rozsnyay barátainak — hatalmas tábora. A szertartás az Aradi Dalegylet gyászdalával kezdődött, majd Csécsy Imre ev. ref. lelkész búcsúztatta a halottat. Ezután Ternajgó Caesar új aradi gyógyszerész búcsúzott a gyógyszerészi kar és a Magyarországi Gyógyszerész Egylet nevében a halottól. A beszédből idézzük a következőket: „A veszteség azonban, amelyet a halál kíméletlen müve itt okozott, nemcsak a tisztelt, vigasztalan mélységesen gyászos családtagoké, de nem is csupán e nemes város közönségéé, hanem a magyar gyógyszerészet összességéé is — mert Őbenne a hazai gyógyszerészet egyik fényesen világító csillaga aludt ki, egyik erős oszlopa dőlt le, törött össze! Rozsnyay Mátyás, mint e nemes város polgára, teljes odaadással vett részt annak minden jóravaló mozgalmában, áldozatkészségével, félreismerhetetlen alapos tehetségének egész hatalmával hatott minden hazafias irányban, alkotott itt, ott s mindenütt, hol a nemesebb lelkek közreműködése nélkülözhetetlen volt, de azért a közérdek iránt táplált meleg érdeklődésének közepette, figyelmét egy percre sem vonta el saját szakmájától, inert hivatását nemcsak példás kötelességtudással, kipróbált buzgalommal és tiszteletre méltó szerénységgel töltötte mindenkor be, hanem életét széppé és hasznossá tudta tenni, hangyaszorgalommal szerzett tudományossága, utazgatásai és gazdag tapasztalatai által, melyet azután oly jól tudott felhasználni embertársai javára, hogy saját fontos s a közegészségügyre nézve áldásos találmányaival teljesen ki tudta érdemelni a művelt világ tiszteletét és közbecsülését és azok révén kétségtelenül meg is örökítette nevét." A gyászszertartást — mely az akkori szokás szerint — a gyászháznál zajlott le, az aradi Dalegylet gyászdala zárta be, s ezután megindult az óriási menet a temetőbe, egy nagyrabecsült ember, egy szorgalmas és tudós gyógyszerész és a város értékes polgárának Rozsnyay Mátyásnak koporsójával. . . A „Gyógyszerészi Közlöny"-t a lap főmunkatársa, dr. Winkler Lajos egyetemi magántanár — Rozsnyay egykori gyakornoka — képviselte a temetésen, s így joggal feltételezhető, hogy mind az idézett nekrológ, mind a temetésről szóló tudósítás Winkler tollából származott. Miután a „Gyógyszerészi Közlöny" akkor még nem volt a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület hivatalos lapja, a temetésről szóló tudósításban a cikk megbírálta az Egyesület Vezetőségét, hogy a temetésen — a hivatalos szónokon kívül — küldöttséggel nem képviseltették magukat az ország vezető gyógyszerészei, azt a látszatot keltve, mintha már nem méltányolnák Rozsnyay Mátyás érdemeit. Az ügy folyományaként a lap következő számában

43 bejelenti, hogy a Magyarországi Gyógyszerész Egylet elnöke'

1

'

1 nyilatkozatot adott ki az üggyel kapcsolatban, s az elnökség távolmaradását azzal indokolta meg, hogy vidéki tartózkodás közben kapta a Rozsnyay család táviratát a halálesetről, s így a másnap megtartott temetésre már nem volt módjában a megboldogult emlékéhez méltó képviseltetésről intézkedni. Rozsnyay emléke A „Gyógyszerészi Közlöny" 1895. 39. számában hírt ad arról, hogy a prágai Gyógyszerész Társulat külön részvéttáviratot küldött Rozsnyay özvegyéhez, s ebben külön hangsúlyozza, hogy az elhunytnak a szakma körüli érdemei, 400