Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

anyagban a tarnaszentmáriai templom szentélye... a szomszédos Feldebrő templomával együtt... mégsem hisszük, hogy közvetlenül befolyásolta volna a vértesszentkereszti mestert a szentély karélyos alakításánál, ... A kerészteshadjáratok révén a bizánci, szíriai és az örmény centrális építészet hatása egyre érezhetőbbé válik Olaszországban és Franciaországban. Nyomában centrális templomok és kápolnák keletkeztek, amelyeket emlékezésül a hadjáratokra gyakran a Szent Kereszt tiszteletére szenteltek ...") 24. A kereszt sokszor díszes kőfaragványként jelenik meg e terület középkori templomain. 25. Djanberidze (1965), i. m. 9. Dzsvari temploma 586/7—604. között épült, a mellette lévő kis kápolna mintegy fél századdal korábban. A jelentős méretű templomban „rejtőző" kereszt szárai sokszögzáródásúak. A kereszt szárai között itt egy-egy négyzet alaprajzú, alacsonyabb „kápolna" helyezkedik el. Grúziában ez a templomtípus > fordul elő leggyakrabban, természetesen kisebb, de a lényeget nem érintő eltérésekkel. A kereszt forma az alaprajzban és a felépítményben ritkább esetben tisztábban (Samtsevrissi, VII. század), de összetettebb formában is megtalálható (Ninotsminda, VI. század, nyolckaréjos). — Az örmény templomok gyakran hasonlóságot mutatnak Dzsvari templomával (Ecsmiadzin, székesegyház és a St. Hripsimé templom) és annak formaváltozataival (Mastara). Ez utóbbi példa már közelít a tiszta kereszt alaprajzú templomok kis csoportja felé (Karmravor, Lmbat, Thalin). Örményországban gyakori a négyszög alaprajzba rejtett kereszt forma, amely azonban a felépítményben a grúz templomokhoz hasonlóan, jól kivehetően jelentkezik. Ezek közül az egyik legjellegzetesebb . templomegyüttes Haghbatban (977—991) és Kecsariszban (Ghecharis) található (4. kép). Mindkét helyen az egyik templomot a Szent Kereszt tiszteletére építették. Az összetettebb alaprajzok közé tartoznak a Ptgniben, Avanban, Zoravarban lévő templomromok. Mindháromnál jelentkezik a kereszt alaprajz. A két utóbbi, bár különbözik egymástól, nyolckaréjos. A Ptgniben álló, jelentős méretű . rom alapformája kívülről négyszögletű. Belülről a karéjosan záródó kereszt „szárai" között a szekszárdi alaprajzra emlékeztető, egymásra merőleges hossztengelyű, kisméretű „apszisok" helyezkednek el. (S. Mnatzakanyan—N. Stepanyan (1971), i. m. 47—59. és 14—15., 34—35., 47—48. kép. — Gink K.—Gombos K., i. m. — Gink K.—Cs. Tompos E., i. m.) 26. A templom D-i bejárata előtt három oldalról nyitott előcsarnok áll, mint Szekszárdon. 27. Gerevich T., (1938) i. m. XCVII. t. 1—3. 28. E darabot Gerevich Tibor a XII. századra tette. Ez a pillérfejezet első látásra valóban elüt a másik kettő díszítésétől. Gondosabb, helyszíni vizsgálatok során azonban világosan láthatók azok a finom „átkötések", amelyek a másik, szalagfonatos keretbe foglalt palmetták szárain is megtalálhatók. 29. Kozák K., (Pécs, 1972. és Dunaújváros, 1973.) i. m., 20. sz. jegyzet. (E töredék anyaga, a készítés technikája azonos a már ismert pillérfejezetekkel és a vállkővel.) 30. Gerevich T., (1938) i. m. — Fülep L.—Dercsényi D.—Zádor A., A magyarországi művészet története. Budapest, 1970. I. 31—34. és II. 8—9., 17. kép. 31. Gerevich T., (1938) i. m. XCVIII—C. t. — G. Krámer M.—Tóth S., A tihanyi apátsági templom és kolostor 1965. évi felújítása. Műemlékvédelem. X. évf. (1966) 4. sz. 234—237. 377