Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

húzódott. Ezek közül a déli árokban (19) egy vízfolyás, az északi oldalon pedig egy kis utca vezetett fel a templomhoz, illetve az annak nyugati oldala előtt lévő udvar bejáratához. A háromhajós egykori apátsági templomot nagy felületű nyeregtető fedte, amelybe három oldalról a főszentély (keletről), az északi és a déli kápolna külön tömeget alkotó tetőzete metszett bele. Nyugatról a torony sátorteteje emelkedett a templom tetőzete föle (12). A rajz a sokszögzáródású mellékszentélyeknek megfelelően jelzi azok tetőzetét. A templom északi oldalához kapcsolódott a sekrestye (6), amelynek maradványai az ásatás során előkerültek és a történeti adatok alapján építője Trautsohn apát volt. A sekrestye (6), a templom (2) és a várfal között (5) helyezkedik el. Nyugati fala a várfalnak egy kis beszögeléséhez csatlakozik, amelynek egyik része a már többször is említett régi kápolna szentélyének egyik falához tartozott, amikor az még állt. E falmaradványtól nyugatra látható az északi várfal vonalából kilépő hajófal. A kápolna egykori északi fala vastagabb a várfal többi részénél és nyugati sarkánál két támpillér látható a felmérésen. E pontról indul déli irányba a kápolna nyugati falának maradványa, amely túlér a várfal (5) belső síkján. (A kápolna déli részét — a hajó és a szentély falát a XV—

XVI. századi építkezéskor, vagy a török hódoltság idején bonthatták le.) A sekrestye kelet felől lezárta a templomot északról és nyugatról körülvevő udvart (14), másik irányba pedig az akkor már megyei épületek (1) által közrezárt nagyobb udvarnak (13) a szentély mögé nyúló keskeny részét határolta. Hasonló szerepet töltött be a templom délnyugati sarkához és a nyugati kerítőfalhoz (várfalhoz) csatlakozó — a nagyudvar kapuja közelében — fal is. E falban (5) egy kapu is volt, amely a két udvar közti kapcsolatot biztosította. A felmérési rajzon még két olyan részlet látható, amellyel kívánatos kissé jobban megismerkedni. Az egyik a templom északi oldalánál külön tetővel jelöltkápolna. E kápolnában a feltárás idején előkerült egy kripta, keleti fala mellett egy oltár maradványa és téglapadlójának egy jelentős részlete is. A téglával falazott mély kriptában, amelynek egy oldalfülkéje is volt déli falában, több csontváz feküdt. Valószínűleg ez lehetett az a kripta, amelyről 1752-ben azt írták, hogy teteje beszakadt. A kripta fedkövének három darabja a feltárás során előkerült, s a helyreállításkor azokat kiegészítve eredeti helyükre tették vissza. A kripta a XV—

XVI. században készülhetett, s abba a templom egyik építkezését, javítását jelentős mértékben támogató család meghalt tagjait temették.

84 Az említett másik részlet a déli oldalon lévő hasonló kápolna nyugati és a hajó déli fala közti szögletben látható (7). A kisméretű, téglalap alakú kis építmény egy esőcsatorna csatlakozó része volt. ahonnan a víz a közeli, kör alaprajzú vízgyűjtőbe folyt (8). A téglával kifalazott és fenekén azzal lerakott medencéből a délkeleti részén lévő túlfolyón a víz az udvar csapadékát levezető aknába (9), majd azon keresztül egy árnyékszéket érintve (10), az „apátság" kerítőfala alatt a domboldalon folyt tovább a patak irányába (19). Az esőcsatorna alsó, cserépből készült könyökcsöve, a vízgyűjtőmedence és a túlfolyó a feltárás során előkerült. A déli kápolna előtt egykor álló, három oldalról nyitott előcsarnok és attól nyugat felé tartó falak maradványait is feltártuk a vízgyűjtővel együtt. Ezek a falak azonban már nem álltak az 1783-ban készített felmérés idején. Az előcsarnok a középkorban épült, az attól nyugat felé tartó fal pedig — a déli 359