Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

Az 1920-as évek derekán, amikor a gyáripar konjunkturális időszakát élte, a megyében alkalmazott gyári munkások száma elérte, sőt túlhaladta a 2000-t, ami azt jelenti, hogy az összes ipari keresőknek kb. egyhatoda volt gyári munkás. Az ipart tehát döntően még a kisipar és ezen belül is általában a kézműipar uralta, amint ezt a címtárak, „Mindentudó" stb. falumélységig lehatoló vizsgálatai és adatai igazolják. Érdemes azonban felfigyelni arra, hogy a gyáripar — mindezek ellenére — mégis előretört. A gépi felszerelés, az üzemek modernizálása előrehaladt, s ez nyilvánvalóan maga után vonta a profitnövekedést is. Éppen ezért nagyon megdöbbentő az a kép, amely az iparfelügyelők összevont és kiadott jelentéseiből erre a területre vonatkoztathatóan kialakult. Hazánk egyes területének iparfelügyelői 1928, 1929 és 1930-ban több helyről jelentenek pozitívumot a munkásjóléti intézkedések terén, több helyen hoztak létre munkásfürdőket, működött dalárda, segélyek stb. A székesfehérvári kerület felügyelője, ahová Tolna megye is tartozott, mindössze az jegyezte fel ekkor, hogy kerületében „a súlyos gazdasági viszonyok miatt a munkásjóléti intézkedés nem fejlődött".

160 A nagy gazdasági világválság hatása pedig ekkor még nem bontakozott ki teljesen, megyénk területére is kihatóan. A kapitalizmus világának hullámzó gazdasági válságai, létbizonytalansága és a munkásosztály kiszolgáltatottsága azonban — mint cseppben a tenger — ennek a megyei szintű történeti elemzésnek soraiból is éles kontúrral rajzolódik ki. 323